Svinica (Majur)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Svinica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMajur
Jogállás falu
Irányítószám 44212
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség114 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Svinica (Horvátország)
Svinica
Svinica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 16° 28′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 30″, k. h. 16° 28′ 45″
Svinica weboldala

Svinica falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Majurhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 21, közúton 39 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 13 km-re északnyugatra Sunja középső folyásánál, Mala Gradusa és Gornji Hrastovac között, a Sunja bal oldali mellékvize a Svinica-patak partján fekszik. Hosszan elnyúló, egyutcás falu, melynek házai az észak-déli irányból nyugat-keletire forduló főutca mentén, több kilométer hosszan sorakoznak.

Története[szerkesztés]

Svinica a község egyik legrégibb települése, mely már a középkorban is létezett. Első írásos említése 1282-ben „terra Znyanicha”[2] alakban történt. 1347-ben „possessio Zwyanycza”, 1400-ban „Zwyanycha”, 1410-ben „possessio Zwynicha”, 1464-ben „Zwyanycza”, 1501-ben „Zwyanycza”, 1549-ben „Zwynycza”[2] alakban említik az írásos források. A középkorban a Babonićok, majd utódaik a Blagay család voltak a birtokosai. A 15. századtól többször támadta a török. A török támadások különösen 1463, Bosznia török kézre jutása után erősödtek fel. A község területe a 16. században már teljesen lakatlan volt. Az állandó török támadások közepette védőpajzsot képezett a török által megszállt és a horvát területek között. Lenković Iván uszkók főkapitány a bécsi haditanácsnak írt 1563-as jelentésében két erősséget említ ezen a területen Svinica és Mračaj várait. A várak Kostajnica – Svinica – Prevršac – Komogovina alkotta védelmi rendszer részei voltak. A szomszédos Kostajnica már 1556-ban török kézre került. Mračaj várát, mely a Blagay család tulajdona volt egészen 1559-ig védte a királyi katonaság, amikor felgyújtották és lerombolták, Svinicát pedig egy évvel később, 1560-ban rombolták le, mivel a török túlerővel szemben nem tartották védhetőnek. Ezután az egész terület török megszállás alá került, mely 1699-ig tartott.

Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A kiürült területre megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A község terültére a török kézen maradt Boszniából horvát lakosság települt át. Az osztrák generálisok védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be. Így ez a terület vegyes etnikai összetételű lett. Svinicára pravoszlávok érkeztek, de a község más településein a horvátok voltak többségben.

A település 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Szvynicza” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Svinica” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szvinicza” néven 40 házzal és 201 lakossal találjuk.[4] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 769, 1910-ben 1088 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt lakosságának 93%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a JNA erőihez csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 114 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
769 672 795 965 1.075 1.088 956 1.102 876 895 829 725 556 436 110 114

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1830 körül épült késő barokk stílusban. Egyszerű, egyhajós épület, melynek ma már csak a csupasz falai állnak. 1941 júliusában az usztasák gyújtották fel és nem építették újjá. Ugyanebben az évben gyilkolták meg Danilo Babić svinicai parókust. A templom belsejében mára már kinőtt a fű. a harangtorony ugyancsak romokban áll. Belül a harangtorony alatt freskók nyomai látszanak.
  • A falu közelében délre emelkedő erdős dombon áll a falu másik pravoszláv temploma, melyek Szent Petka tiszteletére szenteltek. A templom 1846-ban épült, 1941-ben az usztasák felgyújtották, de a falu lakói 1972-ben megújították. a délszláv háborúban a tetőzete megsérült, de az épület ma is áll.
  • Svinica egykori várának mára nyoma sem maradt. Az első katonai felmérés térképén közvetlen a falu házai mellett nyugatra láthatók a romjai.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]