Kepčije

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kepčije
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállás falu
Irányítószám 44440
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség74 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság158 m
Terület3,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kepčije (Horvátország)
Kepčije
Kepčije
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 08′ 20″, k. h. 16° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 20″, k. h. 16° 22′ 00″

Kepčije falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 39, közúton 73 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északra, a Báni végvidék déli részén fekszik.

Története[szerkesztés]

"Kepčija" a pásztorok fából faragott, gazdagon díszített ivópoharának a neve, mely a Balkánról Dalmácián, Likán, Hercegovinán és Bosznián át egészen Szlavóniáig széles körben elterjedt. Ebben a térségben a geometriai díszítés volt a leginkább jellemző. A név török eredetű, a "kepçe" főnévből ered, mely hasonló formájú poharat jelöl. Kepčije csak 1948-tól számít önálló településnek, betelepülése mégis sokkal korábban történt. A falu betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Kepčije benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de szerb lakói közül sokan felkeltek a fasiszta hatalom ellen. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 74 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 0 0 0 0 349 368 343 288 244 181 81 74

(Lakosságát csak 1948-tól számlálják önállóan.)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]