Rujevac (Dvor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rujevac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállás falu
Irányítószám 44437
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség254 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság198 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rujevac (Horvátország)
Rujevac
Rujevac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 07′ 50″, k. h. 16° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 07′ 50″, k. h. 16° 16′ 00″

Rujevac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 40, közúton 75 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Glinát Dvorral összekötő 6-os számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Rujevac benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Itt működött az ezred egyik századparancsnoksága, így a katonai közigazgatás idejében a mainál sokkal jelentősebb szerepe volt. A települést a török háborúk idején palánk védte, melynek nyomai ma is megtalálhatók. A rujevac-bešlinaci bányászati komplexum vasércbányáját és öntödéjét 1802-ben alapította a Trieszti bányatársaság. A nagyolvasztót 1857-ben helyezték üzembe. A komplexum a II. világháborúig lényegében zavartalanul működött, de a háború után hanyatlásnak indult és később bezárták. Épületei ma is állnak.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 471, 1910-ben 1125 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A nemzeti felszabadító háború egyik emlékhelye a bányászati komplexum területén található. A hősökre az iskola falán elhelyezett emléktábla emlékeztet. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 254 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
471 868 902 992 1.048 1.125 963 1.061 929 1.033 925 725 699 586 224 254

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Színeváltozás tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1887-ben épült. Egyhajós épület félköríves apszissal, Dvor község legnagyobb méretű pravoszláv templomai közé tartozik. A II. világháborúban az épület megsérült, de régi ikonosztázának nagy része fennmaradt. Az ikonok Ivan Hochetlinger munkái 1896-ból. A hiányzó ikonokat 1971-ben pótolták, ezek a kosnai Dimitrije Joka munkái. A parókia épületét a templom felépülte után építették. Ma elhagyatott, de jó állapotban van.
  • Az egykori községháza épülete a 19. századból, a katonai közigazgatás idejéből származik.
  • Az egykori századparancsnokság épülete a 19. század második feléből származik. Az épület elhagyatva, nyílászárók nélkül áll, de tetőzete még jó állapotban van.
  • A nemzeti felszabadító háború hőseinek bronz domborműves emléktábla az új iskolaépületen, melyet 1962-ben avattak fel.
  • A rujevac-bešlinaci bányászati komplexum vasércbányáját és öntödéjét 1802-ben alapította a Trieszti bányatársaság. 1857-ben üzembe állított nagyolvasztója és raktára ma is áll. Mindkét épület kőből készült és bár elhagyatva, de jó állapotban van. A komplexum egy része egyúttal emlékhely is a nemzeti felszabadító háború időszakából.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]