Baćin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baćin
Az újjáépített Mindenszentek kápolna
Az újjáépített Mindenszentek kápolna
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségHrvatska Dubica
Jogállás falu
Irányítószám 44450
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség217 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság153 m
Terület8,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baćin (Horvátország)
Baćin
Baćin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 12′ 45″, k. h. 16° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 45″, k. h. 16° 45′ 00″

Baćin (1910-ig Donji és Gornji Baćin) falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Dubicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszektől légvonalban 42, közúton 52 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re nyugatra a Báni végvidéken az Una bal partján, a Hrvatska Kostajnicáról Hrvatska Dubicára vetező 47-es számú főút mentén, Slabinja és Hrvatska Dubica között fekszik.

Története[szerkesztés]

A történelem előtti időben ezen a területen az illírek egyik törzse a japodok éltek. A rómaiak az i. e. 1. században hódították meg ezt a vidéket. A meghódított területen megkezdődött az utak építése. Az illír területen két főutat építettek. Az egyik Salonából Sisciába, a másik Salonából Sirmiumba vezetett. Az utóbbi út a mai Baćin közelében haladt el, melyet az itt megtalált négy római mérföldkő is bizonyít. A község területén összesen öt ilyen mérföldkő került elő, ebből négy Baćinban.

A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg ezen a vidéken, mely a 10. században alapított Horvát Királyság része volt. 1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le Könyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a „pacta conventa” értelmében 1102-ben Horvátország részeként ez a terület is a Magyar Királyság része lett. A középkorban a község területe a dubicai zsupánsághoz tartozott, első ismert birtokosai a Babonićok voltak. A település neve 1410-ben bukkan fel először írásos forrásban „Bachyn possessio” alakban. 1461-ben és 1500-ban is ebben az alakban szerepel.[2]

E vidéket 1461-ben támadta először a török. 1483-ban a közeli Dubicánál győzte le Frangepán Bernardin serege a törököt. 1513ban a török ismét megtámadta a határvidéket és elfoglalta Dubicát, de augusztus 16-án Dubica mellett az Una és a Száva közötti mezőn Beriszló Péter horvát bán aratott nagy győzelmet felettük. A csatában mintegy kétezer török harcos, köztük négy rangos tiszt esett el, az ötödik pedig rabságba esett. a zsákmányt a bán Ulászló királynak küldte el. A velencei-török háború során 1538-ban a falu területe újra a törököké lett és egészen 1685-ig török kézen volt. A török uralom idején a banjalukai szandzsák része.

A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A térségbe már 1687-től megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. Baćinra főként Boszniából érkezett horvátokat telepítettek. A török elleni védelmet szolgálták az Una mentén épített őrtornyok, melyekből több is Baćin területére esett, az egyik pedig az út déli oldalán a mai templom közelében állt.

1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Bachin” néven szerepel. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bachin” néven 81 házzal és 427 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1857-ben 407, 1910-ben 592 lakosa volt.

1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A háború után a lakosság főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott. A fiatalok a közeli városok ipari üzemeibe mentek dolgozni. 1991-ben a háború előtt lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-ben elfoglalták a szerb erők és a horvát lakosságnak menekülnie kellett. A szerbek az egész falut lerombolták. 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A visszatérő lakosok lerombolt településük területén tömegsírt találtak, ahonnan 56 meggyilkolt ember földi maradványai kerültek elő. A településnek 2011-ben 217 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
407 402 398 451 527 592 589 599 610 624 608 566 467 414 321 217

Nevezetességei[szerkesztés]

A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. században épült klasszicista stílusban. A főhomlokzat tengelyében emelkedik a harangtorony, alatta található a kórus. A templom belseje boltozott. A félköríves szentélyben illuzionista festmények voltak. A délszláv háború idején a falut elfoglaló szerb erők a levegőbe repítették. A háború után eredeti formájában építették újjá.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyiek fő megélhetési alapja a mezőgazdaság és az állattartás, de a fiatalok többnyire a közeli városokban dolgoznak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]