Mala Gorica (Petrinya)
| Mala Gorica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44273 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 296 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 103 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 15′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mala Gorica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 10, közúton 18 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra, a Báni végvidék középső részén, a Kulpa bal partján, a 30-as számú főúttól nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A település neve 1228-ban még birtokként bukkan fel először „Goricha locus” alakban. 1328-ban „possessio Gorycha”, 1334-ben „Goricha praedium”, 1526-ban „possessio Goricza ad Blynyewar”, 1672-ben „Goricza confinium ad Colapin” alakban említik a korabeli írásos források.[2] A 17. századi felszabadító harcokban a keresztény seregek végleg kiűzték a Kulpa és az Una közötti területről a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok telepedtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1774-ben az első katonai felmérés térképén neve „Dorf Goricza” alakban szerepel. A 18. század közepétől a sziszeki vasútvonal 1862-es megépítéséig itt haladt át a Kulpa folyón az áruforgalom, mely elősegítette a lakosság nagyobb arányú betelepülését.
A katonai határőrvidék része volt, majd ennek megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része lett. 1857-ben 441, 1910-ben 485 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A JNA petrinyai laktanyájából előtörő jugoszláv katonaság és a szerb szabadcsapatok miután 1991. szeptember 21-én elfoglalták Petrinyát támadást intéztek Sziszek, illetve Zágráb irányába. Támadásuk a Kulpa hídjának lerombolása és a horvát nemzeti gárda védelmi erőinek megalakulása miatt a szomszédos Bresztnél akadt el. A harcok miatt falu lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. Az 1990-es évek végén több Koszovóból menekült család telepedett le itt. 2011-ben 510 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 441 | 384 | 399 | 450 | 474 | 485 | 477 | 471 | 446 | 451 | 460 | 455 | 471 | 427 | 531 | 510 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] egyhajós épület némileg keskenyebb szentéllyel, amelyet a település főútjával párhuzamosan épített szűkebb apszis zár. A sekrestye a szentély északi fala mentén, a harangtorony pedig a homlokzat középső része előtt található. Az épület jelentős példája a barokk csarnoktemplomnak, amely egyedülálló, keresztdongaboltozatával hozzájárul a tér monumentalitásának és mobilitásának benyomásához. Ezen jellemzőkkel a templom kiemelkedik a kontinentális Horvátország barokk szakrális építészetéből.
- A plébániaház[6] egy szabadon álló, egyemeletes, négyszögletes alaprajzú épület, meredek kontytetővel. A ház a 19. század elejének egyik jellegzetes épülete. A földszint boltíves, az emelet síkmennyezetű.
- A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája[7] 1927-ben épült, egy régebbi fakápolna helyére. A Kulpa melletti erdőben, egy magas fennsíkon helyezkedik el. Kis méretű épület, téglalap alaprajzzal, amelyhez félkör alakú apszis szentély csatlakozik. A hajót dongaboltozattal, a szentélyt pedig félkupolával fedték. A külső falat lizénák tagolják, amelyek között az ablakok félkörívesek. A templom belseje teljesen festett, díszítése főként növényi ornamentika. A szentélyben lévő Havas Boldogasszony oltárt, a régebbi templomból költöztették át, ez egyben a templom berendezésének legértékesebb része.
- Az egykori káptalani birtok kastélya[8] a falu központjában, a falun keresztül vezető út mentén, a plébániatemplom közelében található. A plébánia historia domusa szerint az épület 1865-ben épült. Egyemeletes épület, téglalap alaprajzzal és csonka kontytetővel. A főbejárat az út felé néző főhomlokzaton található. A belső tér az utóbbi időkben teljesen elvesztette eredeti szerkezetét.
- Védett éppület a 22. szám alatti fa lakóház.[9] A ház eredetileg a 18. században épült, hosszúkás téglalap alaprajzú, körülbelül 7 méter széles és körülbelül 17 méter hosszú. Az alapokhoz egyedi kőtömböket használtak, míg az összes fala masszív tölgy deszkából épült. A ház földszintje háromszobás. Emeleti részét konzolok tartják. A délkeleti homlokzat mentén egy fedett konzolos kiugró zárt verandát építettek. A verandáról további helyiségekbe lépünk, amelyek mérete és rendeltetése idővel megváltozott. A hagyományos építésű ház, tervezésével, építésével és felhasznált anyagaival a Kulpamente (Pokuplje) hagyományos építészetének egyik legértékesebb példája.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1449.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1450.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1451.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1443.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5561.
Források[szerkesztés]
- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
