Veliki Šušnjar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Veliki Šušnjar
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44205
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség117 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság255 m
Terület8,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Veliki Šušnjar (Horvátország)
Veliki Šušnjar
Veliki Šušnjar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 19′ 00″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 00″, k. h. 16° 15′ 00″

Veliki Šušnjar falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi lejtőin, Vlahović, Dodoši és Grabovac Banski között fekszik. A domborzat itt megy át hegységből dombságba. Hat fő településrésze Janatovići, Bogojevići, Bunčići, Marčići, Milobratovići és Pilipovići az itt élt családok neveit viselik.

Története[szerkesztés]

Az itt talált leletek alapján a település már a vaskorban lakott volt, határában a hallstatti kultúra nagyméretű erődített településének maradványai kerültek elő. Šušnjar betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Šušnjar benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A falu temploma 1764-ben épült.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 802, 1910-ben 972 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A faluba benyomuló usztasák házait a templommal együtt felgyújtották. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A kis számú horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 117 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
802 919 861 990 926 972 929 988 623 626 644 603 514 455 108 117

Nevezetességei[szerkesztés]

Lázár feltámasztása és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális fatemploma 1764-ben épült a falu feletti Lazarevo Brdo nevű magaslaton. 1941-ben az usztasák felgyújtották. Az 1970-es években a buzetai Vasilie Muždek irányításával új, kisebb kápolnát építettek a helyére. Ennek ma csak betonalapjai láthatók a szintén elpusztult helyi temetőben.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]