Stari Farkašić
| Stari Farkašić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44271 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 73 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 116 m |
| Terület | 20,25 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 09′ 00″45.483300°N 16.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 59″, k. h. 16° 09′ 00″45.483300°N 16.150000°E | |
 | |
Stari Farkašić (magyarul: Ófarkasfalva[2]) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 18, közúton 22 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 12, közúton 18 km-re délnyugatra, a 36-os számú főút mentén, a Kulpa bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A középkori település nem a mai helyén, hanem két kilométerre délnyugatra a Miholjsko (Mihotsko) brdo nevű magaslaton állt és Miholje volt a neve. Itt állt Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma, melynek kő alapfalai megtalálhatók. Területe a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. Neve is ekkor tűnik fel először írásos forrásban „Myholya” alakban.
1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg, akik a falut vazallusaiknak adták. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. Plébániáját 1574-ben említik először. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején a település a Farkašić család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni. 1660-ig Vuk és Gabrijel Jelačić birtoka, majd a 18. század második feléig a zágrábi káptalan gorai birtokának a része volt.
A településnek 1857-ben 319, 1910-ben 403 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 86 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 319 | 350 | 407 | 384 | 379 | 403 | 365 | 442 | 384 | 387 | 341 | 215 | 117 | 106 | 79 | 86 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] a faluban egy kiemelkedő platón áll. Az első fakápolna az 1789 körüli időben létesült, de kicsinek bizonyult. A mai templomot 1840 és 1844 között építették fel klasszicista stílusban. Négyszög alaprajzú, egyhajós épület félköríves apszissal, oldalkápolnával és sekrestyével, valamint a nyugati oldalon oratóriummal. Harangtornya a homlokzat felett áll. A hajó és a szentély boltozott és festett. A berendezés a régi templomból származik. A mellékoltárok barokk szobrai a régi templom főoltáráról származnak, alkotójuk ismeretlen. A főoltár klasszicista stílusú, 19. századi oltárképe Mária látogatását ábrázolja. Az egyszerű, baldachinos szószék szintén klasszicista. A templom közelében áll a kétemeletes plébánia a gazdasági épületével, mely a templommal alkot egy épületegyüttest.
- A középkori Szent Mihály templom alapfalai a falutól két kilométerre délnyugatra a Mihotsko brdo nevű magaslaton.
- A régi iskola épülete a 19. században épült.
- A népi építészet emlékei: Emeletes fa lakóház a 21-22. szám alatt, melyet 1922-ben építettek. A 13. szám 1920-ban épített alatt alul falazott emeletes fa lakóház áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ https://historiadomus.blog.hu/2015/03/31/rejtozkodo_magyar_emlekek_karolyvaros_kornyeken
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 8.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7272.
Források
[szerkesztés]- Lekenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Lekenik község rendezési terve (horvátul)
- Bus.hr: Kulturna dobra općine Lekenik (horvátul)
