Grabovac Banski

Grabovac Banski
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44205
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	127 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	213 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 19′ 51″, k. h. 16° 14′ 18″45.33094072, 16.23837117
Sablon Wikidata Segítség

Grabovac Banski (1900-ig Grabovac) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, Vlahović, Donja Bačuga és Veliki Šušnjar között fekszik. A falunak vasútállomása van a Sziszek – Glina – Vojnić vasútvonalon.

Története

A település nevét a gyertyánfa szláv nevéből (grab) kapta, jelentése gyertyánokkal benőtt helyet jelöl. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Divuša benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 478, 1910-ben 728 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. Az elesett hősök és a fasizmus áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 5%-a horvát, 88%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 200 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
478	366	391	522	646	728	711	819	591	623	689	661	570	552	223	200

Nevezetességei

A második világháború áldozatainak emlékművét 1959-ben avatták fel. Az emlékmű a vasútállomás mellett áll. Banski Grabovac egy olyan, a lakosság ellen elkövetett usztasa bűncselekmény helyszíne, amelyet a Vasilije Gaćeša által vezetett mintegy húszfős partizáncsoport korábbi támadása megtorlásaként vezettek Banski Grabovac ellen 1941. július 23-ról 24-re virradó éjszaka. Az emlékmű három részből áll: a központi emlékműből, amely a fő vizuális pont, valamint az emlékműtől balra és jobbra fekvő sírokból. Anyaga, amelyből mindhárom rész készült, durván faragott zöld kő.

Források

• Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
• Petrinja község rendezési terve (horvátul)
• A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)