Križ Hrastovački
| Križ Hrastovački | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44251 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 139 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 144 m |
| Terület | 2,12 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 19″, k. h. 16° 14′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 19″, k. h. 16° 14′ 40″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Križ Hrastovački falu (1900-ig Križ, 1991-ig Križ Hastovački) Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 12, közúton 20 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra a Báni végvidék középső részén, Petrinya délnyugati szomszédságában, a Hrastovička gora lábánál, Župić és Cepeliš között fekszik.
Története[szerkesztés]
A település már a középkorban is lakott volt. 1211-ben „Hoythna terra ad monasterium Toplica”, 1242-ben „terra sancte crucie” néven bukkan fel a neve írásos forrásban. Egyházát 1456-ban „ecclesia sancte Crucis in Hwthyna” néven említik.[2] A 16. század második felétől a 17. század végéig török uralom alatt volt. 1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Szvety Kris” néven szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 216, 1910-ben 272 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán 1991. szeptemberében elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 141 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 216 | 222 | 250 | 220 | 262 | 272 | 273 | 301 | 266 | 291 | 290 | 275 | 248 | 230 | 133 | 141 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A faluban egykor egy védőfallal kerített, puskalőrésekkel ellátott templomtorony állt, amely védelmi célokat szolgált. Támadás esetén ide húzódtak be a falu lakói. A kis erődítményt a falu birtokosa a zágrábi püspök építtette. A helyén ma a kis Szent Kereszt kápolna áll, körülötte a falu temetője van. Ez a terület kissé kiemelkedik a környező terepszintből, így jól látszik innen nemcsak az egész temető területe, hanem az Utinja-patak völgye és a Pecki felé fekvő völgykatlan is. A templomerőd a 16. században a török hódítás idején semmisült meg. A 19. században a helyére építették a Szent Kereszt kápolnát, így a kis erődből mára már semmi sem látható.
- A temetőben álló Szent Kereszt kápolnát 1887-ben építették az egykori erődített templom helyén. Előtte már állt itt egy fából épített kápolna, melyet három évvel korábban Luka Ivešić ácsmester épített. A kápolnát 1991 szeptemberében a JNA egységei és a szerb szabadcsapatok lerombolták. A háború után az eredeti helyén építették újjá.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
