Žažina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Žažina
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségLekenik
Jogállás falu
Irányítószám 44271
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség355 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület6,33 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Žažina (Horvátország)
Žažina
Žažina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 30′ 20″, k. h. 16° 14′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 20″, k. h. 16° 14′ 40″

Žažina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra, községközpontjától 10 km-re délkeltre, a 36-os számú főút mentén, a Kulpa bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. Határában ókori településre utal nyomok és római út maradványai kerültek elő. A plébániatemplom közelében II. Claudius Gothicus római császár pénzérméje került elő. A mai település neve a „šaš” (sás) növénynévből származik. A 13. századig írásos adat nincs róla. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. Žažina neve ekkor tűnik fel „Sassyna” alakban. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg, majd ennek néhány részét, köztük Žažinát hűbéreseinek adta. A žažinai plébániát 1574-ben említik először. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején Žažina már a zágrábi püspökség hrasztovicai uradalmának része volt.

A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A hagyomány szerint a település a török háborúk idején is folyamatosan lakott volt. Az akkori mocsaras területek között szárazulatok keletkeztek, ahol a sűrű sás között a lakosság menedékre lelhetett. Innen magyarázza a helyi hagyomány a település nevét, mely a sás növénynévből keletkezett (valójában a név sokkal régebbi eredetű). A népesség azonban a török veszély megszűnése után sem érte el már soha a török háborúk előtti szintet.

1857-ben 208, 1910-ben 247 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 355 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
208 221 219 243 249 247 263 302 272 256 299 312 338 379 369 355

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós és Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a település szélén áll. A templomot 1778 és 1788 között a zágrábi székesegyház elöljárója Franjo Popović építtette barokk-klasszicista stílusban. Az apszis közepén található a Szent Miklóst ábrázoló oltárkép. A sokszögletű szószéket 1750-ben készítették.
  • Žažina várát, mely a plébániatemplom és Dužica között állt 1578-ban a zágrábi püspökség építtette. Egy 1672-es feljegyzés szerint a kis méretű vár tulajdonosa a Lovinčić család volt. A vár helye és sorsa a mai napig sem tisztázott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]