Ugrás a tartalomhoz

Donji Dobretin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donji Dobretin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség7 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság134 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 00′ 13″, k. h. 16° 19′ 05″45.003600°N 16.318100°EKoordináták: é. sz. 45° 00′ 13″, k. h. 16° 19′ 05″45.003600°N 16.318100°E
SablonWikidataSegítség

Donji Dobretin falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 54, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, a Báni végvidék déli részén, az Una bal partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település nevét még birtokként 1429-ben "Dobrethyn" alakban említik először. A név melléknévi eredetű, mely a "dobar" (jó) melléknévből származik. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Donji Dobretin határában a "Cezarov razgled" nevű helyen is állt egy őrhely (horvátul: čardak), ahonnan az Unamenti határt tartották szemmel. Dobretin benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 499, 1910-ben 763 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 20 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
499 587 539 622 769 763 714 763 160 151 160 101 69 53 15 20

Nevezetességei

[szerkesztés]

Temetőjében maradt fenn a térségben az egyik legtöbb e vidékre jellemző 19. századi díszesen faragott kőkereszt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]