Majur (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Majur
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMajur
Jogállás falu
Irányítószám 44433
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 324 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság156 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Majur (Horvátország)
Majur
Majur
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 15′ 20″, k. h. 16° 31′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 20″, k. h. 16° 31′ 50″
Majur weboldala

Majur (1921 és 1997 között Kostajnički Majur) falu és község Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre a Sunja középső folyásánál fekszik. Itt halad át a Szávamentéről a kostajnicai Unamentére menő forgalom.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Gornja Meminska, Gornji Hrastovac, Graboštani, Kostrići, Majur, Malo Krčevo, Mračaj, Srednja Meminska, Stubalj, Svinica és Veliko Krčevo települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A római korban a község területén Meminska határában haladt át a Sisciát Servitiummal összekötő kereskedelmi és hadiút. Ez az út még a kora középkorban is használatban lehetett, ezt látszik igazolni a Majur területén előkerült bizánci pénzérme. Malo Krčevo mellett középkori település maradványait valószínűsítik, ennek feltárása azonban még nem történt meg. A középkorban a Babonićok, majd utódaik a Blagay család voltak a birtokosai. A török támadások különösen 1463, Bosznia török kézre jutása után erősödtek fel. A község területe a 16. században már teljesen lakatlan volt. Az állandó török támadások közepette védőpajzsot képezett a török által megszállt és a horvát területek között. Lenković Iván uszkók főkapitány a bécsi haditanácsnak írt 1563-as jelentésében két erősséget említ ezen a területen Svinica és Mračaj várait. A szomszédos Kostajnica már 1556-ban török kézre került. Mračaj várát, mely a Blagay család tulajdona volt egészen 1559-ig védte a királyi katonaság, amikor felgyújtották és lerombolták, Svinicát pedig egy évvel később, 1560-ban rombolták le, mivel a török túlerővel szemben nem tartották védhetőnek. Ezután az egész terület török megszállás alá került, mely 1699-ig tartott.

Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A kiürült területre megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A község terültére a török kézen maradt Boszniából horvát lakosság települt át. Az osztrák generálisok védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be. Így ez a terület vegyes etnikai összetételű lett.

1773-ban az első katonai felmérés térképén már „Dorf Majur” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Majur” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Majur” néven 64 házzal és 353 lakossal találjuk.[3] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás mellett a polgári élet is fejlődésnek indult. Az iskolai oktatás kezdete 1835-től keltezhető, amikor Graboštaniban a tiszti szállás épületében megnyílt az első iskola. A növekvő tanulói létszám miatt 1874-ben Majuron új iskolaépület épült. A 19. században épült fel a Szent Mihály kápolna, valamint a svinicai és mračaji kápolnák. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 350, 1910-ben 518 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Ebben az időszakban a község fejlődése stagnált. A Stjepan Radić vezette parasztmozgalom hatására a községben is éledezett a horvát népi mozgalom. 1932-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet, mely köré szerveződött a horvát népszokások és hagyományok ápolása.

Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. 1953-ban megszűnt az addig önálló Majur község. A délszláv háború előtt lakosságának 86%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején elfoglalták a JNA egységei és a szerb szabadcsapatok. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották, az összes katolikus templomot lerombolták. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. Mindent újjá kellett építeni. 1997-ben újra megalakították Majur községet. A településnek 2011-ben 324, a községnek összesen 1185 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
350 407 427 484 460 518 495 567 521 531 587 617 561 532 372 324

Nevezetességei[szerkesztés]

A Szent Mihály kápolna a Kostajnicáról Sunjára menő főút mellett áll. A kápolnát 1862-ben építették, nem sokkal a délszláv háború előtt újították fel és szentelték újra. A falut elfoglaló szerb erők felgyújtották. A háború után teljesen újjáépítették.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Sloga” Majur, melyet 2005-ben alapítottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]