Lijevo Željezno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lijevo Željezno
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMartinska Ves
Jogállásfalu
Irányítószám44201
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség8 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Terület1,03 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 16° 20′ 13″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 16° 20′ 13″
SablonWikidataSegítség

Lijevo Željezno falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 15, közúton 21 km-re északra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re északnyugatra, a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve 1382-ben „possessio Selesno” néven bukkan fel először.[2] 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Selesno” alakban szerepel. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott. Az eredetileg Száva jobb partján fekvő település csak a 18. század végre kezdett a bal parton is terjeszkedni. A bal parti település a második katonai felmérés térképén (1806-1869) már több házzal jelenik meg. A két települést a 19. század második felében kezdik megkülönböztetni Desno, illetve Lijevo előtaggal.

Lijevo Željeznonak 1857-ben 83, 1910-ben 107 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 9 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
83 0 97 93 90 107 86 101 94 72 62 55 29 21 18 9

Nevezetességei[szerkesztés]

Tradicionális védett szávamenti lakóház található a faluiban a 8-as szám alatt.[5] A fából készült emeletes, nyeregtetős házat 1910-ben építették. Homlokzatának oromzata faragással gazdagon díszített. A két szintet fából épített külső fa lépcsőház köti össze, mely a kapelának, vagy kruklinnak nevezett előtérbe vezet. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók az ajtókon és ablakokon szecessziós részletekkel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]