Donja Bačuga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donja Bačuga
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44205
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség142 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság213 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donja Bačuga (Horvátország)
Donja Bačuga
Donja Bačuga
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 15″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 15″, k. h. 16° 15′ 00″

Donja Bačuga falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 18, közúton 29 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 15 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gorától északra, Grabovac Banski és Gornja Bačuga között fekszik.

Története[szerkesztés]

Bačuga falu már a középkorban is létezett. 1382-ben már említik egyházát „ecclesia Beate Virginis nomine Bachuh”[2] alakban. 1410-ben "Bachyn praedium", illetve "Bahin praedium is alia partis montis Zrin" alakban szerepel.[2] 1461-ben "Bachyn oppidium", 1500-ban "Bahyn", 1567-ben "Wakhyn", 1723-ban, 1774-ben és 1806-ban "Bachin" néven tűnik fel a korabeli forrásokban.[2] A mai név csak 1774-ben "Bachuga" alakban tűnik fel először.[2]

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Pravoszláv temploma 1846-ban épült, iskoláját 1850-ben alapították. A környező települések tanulói is ide jártak.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Glinai járásának része volt. 1857-ben 545, 1910-ben 1374 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1905-ben megépült a Sziszek – Károlyváros vasútvonal, mely a település határán is áthalad. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1948-ban Donja és Gornja Bačugát véglegesen szétválasztották. 1949-ben Dolčani települést is Donja Bačugához csatolták. A délszláv háború előestéjén lakosságának 85%-a szerb, 10%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-ig postája, faluháza, sportklubja, kulturális és művészeti egyesülete működött. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 142 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
545 653 727 563 688 1.374 661 1.514 664 664 730 684 606 553 184 142

(1857 és 1880 között, valamint 1910-ben és 1931-ben Gornja Bačuga lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1846-ban épült barokk-klasszicista stílusban. 1941-ben a partizánok felgyújtották. Papját Gliša Živkovićot 1941. júliusában a Sziszek melletti Brezovica erdőben az usztasák meggyilkolták. 1977-ben falait újjáépítették, de a súlyosan sérült harangtornyot elbontották. Az épület azonban már nem került tető alá, így ma is romos állapotban áll a falu szélén. Érdekessége, hogy oldalfalait kívülről árkádsor tagolja.
  • Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. A hrastovicai plébánia filiája.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. szeptember 15.)
  2. a b c d Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn, München, 1980. (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]