Desna Martinska Ves

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Desna Martinska Ves
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMartinska Ves
Jogállás falu
Irányítószám 44201
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség381 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság96 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Desna Martinska Ves (Horvátország)
Desna Martinska Ves
Desna Martinska Ves
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 35′ 00″, k. h. 16° 22′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 00″, k. h. 16° 22′ 30″

Desna Martinska Ves falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 11, közúton 13 km-re északra, a Száva jobb partján fekszik. Martinska Ves balparti részét Lijeva Martinska Vesnek, a jobbparti részt Desna Martinska Vesnek nevezik.

Története[szerkesztés]

Martinska Ves a Felső-Szávamente egyik legrégibb települése. Az első település valószínűleg a Száva bal partján jött létre, majd később a jobb partra is terjeszkedett. A monoszlói birtokhoz tartozott, amelyet III. Béla király a harcokban szerzett érdemeiért a 12. században Makár ispán apjának adományozott. A 14. század elején a Monoszlói Csupor nemzetségé lett, akik egészen 1492-ig a család kihalásáig birtokolták. A települést és plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Martini ex ista parte fluvius Zave” néven említik először.[2] 1493-ban II. Ulászló király Erdődi Bakócz Tamásnak adta. Urai közül különösen kitűnt a török elleni harcokban Erdődy Tamás, aki 1584 és 1614 között kétszer is betöltötte a szlavón báni tisztséget és a török ellen háromszor is győzelmet aratott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a folyó két partján fekvő település egységesen „Dorf Martinska Vesz” néven szerepel.

1852-ben Desna Martinska Vesen megalapították az elemi iskolát, de az oktatás csak 1855-ben indulhatott meg, mert nem volt iskolaépület. A lakosság mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozott. 1857-ben 416, 1900-ban 581 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború sok emberi és anyagi áldozatot követelt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2001-ben 381 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
416 515 498 581 607 1.353 1.273 662 625 626 620 600 492 443 381

(1910-ben és 1921-ben Lijeva Martinska Ves lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A község legjelentősebb szimbóluma a Martinska Ves-híd, mely a település két részét elválasztó Száva felett ível át. A hidat 2002-ben építették, hosszúsága 165 méter. Jellegzetessége, hogy függőhíd, amely a harmadik Horvátországban, de az egyetlen, amelyen forgalom bonyolódik. Egyben az egyetlen híd, amely a két nagyváros, Zágráb és Sziszek között a Száván átível.
  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 17. században építették barokk stílusban a régi templom helyére. Egyhajós épület sokszögletű apszissal, melyhez négyszögletes keresztelőkápolna csatlakozik. A templom homlokzata elé, a harangtorony alá nyitott előcsarnokot építettek. Hajója boltozott, a sekrestyét és az oratóriumot stukkó és falfestmények díszítik. A szentély bejáratánál találhatók a mellékoltárok, melyek Jézus legszentebb szíve és Mária legtisztább szíve tiszteletére vannak szentelve. Az apszisban található a monumentális főoltár, melynek középső részén Szent Márton képe látható, ismeretlen mester munkája. A hajó bal oldalán áll a baldachinos szószék, mely az egész berendezés legrégibb darabja. A templom orgonája 1881-ben készült Heferer mester zágrábi műhelyében. A kitűnő hangzású 12 regiszteres 2 manuálos orgonát a 19. század egyik legjobb hazai orgonájának tartják. Rendszeresen tartanak itt orgonakoncerteket. A templom orgonája a sziszeki „Ars Organi Sisciae” orgonafesztivál egyik hangszere.
  • Az egész községre jellemzőek a jellegzetes szávamenti faházak és a díszes helyi népviselet. A helyi építészet egyik kiemelkedő védett alkotása a Martinska Ves Desna 3. számú emeletes fa lakóház, amelyet 1909-ben építettek. Földszinti része téglából, míg emeleti része tölgyfából épült. A földszinti részt az emelettel külső fedett lépcsőház köti össze. A lépcsőház az emeleti előcsarnokba vezet, melyek kapelának, vagy kruklinnak neveznek és ahonnan a bejárat vezet az emeleti helyiségekbe. Az ablakok fölé kis ereszeket építettek. Az épületet fazsindellyel rakott nyeregtető fedi. Az utcai homlokzatot geometriai motívumok díszítik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]