Kisvránovina
| Kisvránovina (Mala Vranoviva) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Topuszka |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44415 |
| Körzethívószám | + (385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 181 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 16′ 49″, k. h. 16° 00′ 22″45.280300°N 16.006100°EKoordináták: é. sz. 45° 16′ 49″, k. h. 16° 00′ 22″45.280300°N 16.006100°E | |
 | |
Kisvránovina (horvátul: Mala Vranovina) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Topuszkához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszektől légvonalban 36, közúton 46 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 12 km-re délkeletre, az úgynevezett Báni-végvidéken, a Glina folyó jobb partján levő dombok között szétszórtan fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe a 11. század végétől magyar-horvát királyok uralma alatt volt. A 13. század elején a közeli Topuszkán II. András magyar király cisztercita apátságot alapított. A 16. században ezt a vidéket is egyre többször érték török támadások, majd 1556-ban az Oszmán Birodalom több évszázadra megszállta a területét. A vidék az 1593 és 1699 között dúlt török háborúkban teljesen elpusztult. A karlócai békével ez a terület is felszabadult a török megszállás alól, majd a Katonai határőrvidék része lett. A 17. század végétől a hódoltság területéről menekült pravoszláv szerb lakosság települt ide.
A katonai közigazgatás 1881-ig tartott. Ezután Zágráb vármegye Vrginmosti járásának része volt. A településnek 1857-ben 280, 1910-ben 323 lakosa volt. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-ben Jugoszlávia része lett. A lakosság szerb nemzetiségű volt. 1941 és 1945 között a falu a Független Horvát Állam része volt. lakói közül 69-en csatlakoztak a horvát katonaság és az usztasák ellen harcoló partizánokhoz, akik közül 16-an estek el a harcokban. 37 lakosa az usztasák megtorlásainak, 20-an pedig a tífusznak estek áldozatul.[2] A délszláv háború idején 1991 szeptemberében lakossága a szerb csapatokat támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést. Szerb lakossága elmenekült, házaikat lerombolták. A településnek 2011-ben mindössze egy állandó lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 280 | 329 | 281 | 286 | 275 | 323 | 308 | 330 | 276 | 272 | 220 | 182 | 122 | 73 | 3 | 1 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A második világháborúban elesett partizánok emlékműve.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Dušan Baić:Kotar Vrginmost u NO borbi 1941-1945. Archiválva 2016. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 9.)
Források
[szerkesztés]- Topusko község hivatalos oldala (horvátul)
- Topusko rövid története (horvátul)
- Dušan Baić:Kotar Vrginmost u NO borbi 1941-1945 A nemzeti felszabadító háború a vrginmosti járásban (1941-1945) (horvátul)
- Izmjene i dopune prostornog plana uređenja općine Topusko – A község rendezési terve (horvátul)
