Gornji Cerovljani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornji Cerovljani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségHrvatska Dubica
Jogállás falu
Irányítószám 44450
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség99 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület3,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornji Cerovljani (Horvátország)
Gornji Cerovljani
Gornji Cerovljani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 16° 46′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 16° 46′ 40″

Gornji Cerovljani falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Dubicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszektől légvonalban 43, közúton 52 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északnyugatra a Báni végvidéken a Sunjáról Hrvatska Dubicára vetező 224-es számú főút mentén, Živaja és Donji Cerovljani között fekszik. A falunak vasútállomása van a Zágráb – Novszka vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

A település neve 1407-ben bukkan fel először írásos forrásban „Cheroch possessio” alakban. 1464-ben „Czerowecz” néven említik.[2] E vidéket 1461-ben támadta először a török. 1483-ban a közeli Dubicánál győzte le Frangepán Bernardin serege a törököt. 1513-ban a török ismét megtámadta a határvidéket és elfoglalta Dubicát, de augusztus 16-án Dubica mellett az Una és a Száva közötti mezőn Beriszló Péter horvát bán aratott nagy győzelmet felettük. A csatában mintegy kétezer török harcos, köztük négy rangos tiszt esett el, az ötödik pedig rabságba esett. a zsákmányt a bán Ulászló királynak küldte el. A velencei-török háború során 1538-ban a falu területe újra a törököké lett és egészen 1685-ig török kézen volt. A török uralom idején a banjalukai szandzsák része.

A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A térségbe már 1687-től megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. Cerovljanira Boszniából érkezett katolikus horvátokat és pravoszláv szerbeket is telepítettek. 1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel.

A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Czerovlany” néven szerepel. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ober Cerovlyani” néven 50 házzal és 363, többségben ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1857-ben 143, 1910-ben 229 lakosa volt.

1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A háború után a lakosság főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott. A fiatalok a közeli városok ipari üzemeibe mentek dolgozni. 1991-ben a háború előtt lakosságának 85%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben elfoglalták a szerb erők és a horvát lakosságnak menekülnie kellett. A szerbek a falu nagy részét a katolikus kápolnával együtt lerombolták. 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 99 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
143 127 109 143 143 229 226 233 217 361 367 331 202 247 142 99

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1991-ben a szerbek lerombolták. A háború után teljesen újjáépítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]