Mračaj (Majur)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mračaj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMajur
Jogállás falu
Irányítószám 44434
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség186 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság152 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mračaj (Horvátország)
Mračaj
Mračaj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 16′ 40″, k. h. 16° 34′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 40″, k. h. 16° 34′ 10″

Mračaj falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Majurhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 28, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, a Mračaj-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A 15. századtól ez a vidék egyre gyakoribb török támadásoknak volt kitéve. A támadások különösen 1463, Bosznia török kézre jutása után erősödtek fel. A község területe a 16. században már teljesen lakatlan volt. Az állandó török támadások közepette védőpajzsot képezett a török által megszállt és a horvát területek között. Mračaj várát akkori birtokosa a Blagay család építette a növekvő török veszély hatására feltehetően a 16. század első felében. Első írásos említése 1540-ben „Mrachay castrum” néven történt. Lenković Iván uszkók főkapitány a bécsi haditanácsnak írt 1563-as jelentésében két erősséget említ ezen a területen Svinica és Mračaj várait. A szomszédos Kostajnica már 1556-ban török kézre került. Mračaj várát, mely a Blagay család tulajdona volt egészen 1559-ig védte a királyi katonaság, amikor felgyújtották és lerombolták.

Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. A kiürült területre megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A község terültére a török kézen maradt Boszniából horvát lakosság települt át. Az osztrák generálisok védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be. Így ez a terület vegyes etnikai összetételű lett. Mračaj is az ekkor betelepített falvak közé tartozik.

A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Mrachay” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Mrachaj” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Mrachaj” néven 37 házzal és 215 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A katonai határőrvidék kialakítása után a Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járás része volt. A Mračaj-patakon egykor malmok egész sora működött.

A településnek 1857-ben 371, 1910-ben 437 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A délszláv háború előtt lakosságának 56%-a horvát, 31%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején 1991-ben elfoglalták a JNA erői és a szerb szabadcsapatok. A horvát lakosságot elűzték. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagyrészt elmenekült. A településnek 2011-ben 186 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
371 357 341 411 445 437 404 447 449 449 413 366 340 282 229 186

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnája a 19. század második felében épült historizáló stílusban. A kápolna a Sunja völgye fölé emelkedő magaslaton áll, azért már messziről jól látható. Emiatt már a délszláv háború elején 1991 őszen gránáttalálat érte. súlyosan megsérültek a falak, a boltozat és a belső tér. A háború után 1997-ben az elsők között újították fel a kostajnicai ferencesek segítségével. Ismert, hogy a kápolnát a pravoszláv hívek is használták, akik minden évben itt ünnepelték meg Keresztelő Szent János napját.
  • A falu 18. századi templomának helye.
  • Mračaj várának mára nyoma is alig maradt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]