Zrin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zrin
Zrin várának maradványai.
Zrin várának maradványai.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Sziszek-Monoszló
Község Dvor
Jogállás falu
Irányítószám 44441
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 18 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 228 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zrin (Horvátország)
Zrin
Zrin
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 15″, k. h. 16° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 15″, k. h. 16° 22′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrin témájú médiaállományokat.

Zrin (1900-ig Zrinj) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 33, közúton 50 km-re délre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 17 km-re északra a Báni végvidék déli részén, a Zrinyi-hegység területén, a Zrinčina-patak mentén, Rogulje és Zrinska Draga között fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az ősszláv "zreň" (= a látott) szóból származik, az pedig a "zreti" (= látni) igéből való. A várból ma is nagyszerűen be lehet látni a környező vidéket a Zrínyi-hegységtől az Unamentéig.

Története[szerkesztés]

Zriny vára a 13. században épült. 1293-ban a Babonicsok krajnai ágáé volt, majd rokonáé János báné. 1328-tól Raholcai Tót Lőrincé, ekkor "Ziryn" néven említik. 1347-ben a király cserével megszerezte és Subics Gergely és György comesnek adta. Ezután a Györgytől származó Zrínyieké, akik róla vették családi nevüket. Régebbi magyar források "Zerin" néven is említik. Végvári őrségét 1576-ban 125 gyalogos alkotta. 1577 őszén foglalta el a török és 1688-ig az Oszmán Birodalom egyik végvára volt. A vár alatti falu is létezett már a középkorban. A vár szolgálófalujaként keletkezett, lakói szolgák, várjobbágyok, kisnemesek, szabadok, kézművesek és kereskedők voltak. Templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték és ferences kolostora is volt. A zrini plébániát 1334-ben említi először Ivan főesperes. A plébániatemplom a Szent Kereszt templom helyén állt és a 16. század végén a török háborúkban semmisült meg. Lehet, hogy a török később egy ideig dzsámiként használta.

Zrin újratelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Maga Zrin 1688-ban szabadult fel. Ezután a Kordunról és a Báni végvidék más területeiről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Zrin benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A zrini plébániát 1711-ben újraalapították és a plébániatemplomot is újjáépítették. 1737-ben a keresztény erők és a törökök közötti összecsapásokban a törökök újra felgyújtották. Az 1740-es években építették újjá.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 620, 1910-ben 781 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1943. szeptember 9-én a partizánok támadást intéztek a faluban tartózkodó usztasák ellen. Az akció során 270 helybeli horvát polgári lakost gyilkoltak meg. A falut templomával együtt felgyújtották. A háború után a maradék horvát lakosságot is kitelepítették, a Szlavóniából kitelepített népi németek házait kapták meg. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén egy kivételével teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 18 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
620 661 541 633 710 781 684 697 44 59 72 65 60 64 12 18

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Zriny középkori várából mára csak rom maradt. A falak egy ovális platót kerítenek, néhol még emeletnyi magasságban állnak. Még láthatók az egykori védőtorony, a trapéz alakú bástya maradványai. Az egykori várkapuból mára semmi sem maradt, a helyén egy lyuk tátong a falon. Az északi oldalon látható még a vár legrégibb bejárata, mely a gyalogosok és lovasok számára szolgált. Előtte valószínűleg felvonóhíd volt. A keleti falon 1975-ben még látszott két puskalőrés, a horvát történész Ivan Kukuljević Sakcinski szerint egykor ilyen lőrések voltak körben a falakon. A vár területén a 19. század végén még gyümölcsöt termesztettek, a négyszögletes védőtorony pedig még a II. világháború előtt is tető alatt volt. 1943-ban a faluval egy időben gyújtották fel a partizánok. Ma a második emelet magasságáig áll, megmaradt rajta néhány kis ablak. Jól láthatók az állagmegóvó munkák nyomai. A falakon kívülről a feltárások során szépen faragott oszloptöredékek, gótikus ablak kerete, finoman megmunkált kövek kerültek elő. Ezek az egykori várpalotából származtak. A várról készült korabeli rajzok a falakon belül még több épületet ábrázolnak, köztük egy kisebb szakrális építményt is, mely valószínűleg egy Szent György tiszteletére szentelt kis kápolna volt.
  • Szent Kereszt, kezdetben Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma középkori eredetű volt. A 16. század végén a törökök lerombolták, de 1711-ben újjáépítették. 1737-ben újra felgyújtotta a török, de ismét újjáépült. Kazettás mennyezetét az 1740-es években a neves zágrábi festő Makovec festette. 1943. szeptember 9-én a partizánok felgyújtották. A romokat 1949-ben bejárta két szakember Anđela Horvat és Greta Jurišić, akik megállapították, hogy az épület a török előtti időkből való. Építési idejét a 15. század végére és a 16. század elejére tették. Az 1950-es években romjait a kommunista hatóságok eltakarították annak ellenére, hogy az épület maradványai védettséget élveztek.
  • Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt ferences kolostora és Antiochiai Szent Margit, valamint Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kolostortemploma a vár alatt, egy attól nyugatra fekvő völgyben állt. A kolostort a 16. században említik először. Építtetője Zrínyi III. Miklós volt, akinek 1534-ből származó sírkőlapja a nyugati kapuzat fölé volt befalazva. A sírkőlap eredetileg a templom padozatában volt és csak később állapotának további megőrzése érdekében tették a kapu fölé. Az épületegyüttes 1577-ben a török megszállás idején súlyosan megsérült. A kolostort a török lényegében teljesen lerombolta, de a templom túlélte ezt az időszakot. Ma már csak a templom emeletnyi magasságú falai látszanak, melynek déli részéhez csatlakozott egykor a kolostor. Egyhajós épület volt, sokszögű szentéllyel, a sekrestye a szentély déli oldalához csatlakozott. A falakon megmaradt három gótikus ablak, míg a nyugati homlokzaton egy értékes rózsaablak látható. Belül megmaradt az egykori diadalív, de Zrínyi sírkőlapját a pusztulás elől a kostajnicai ferences kolostorba menekítették.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]