Švrakarica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Švrakarica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállás falu
Irányítószám 44441
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség53 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság234 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Švrakarica (Horvátország)
Švrakarica
Švrakarica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 10′ 30″, k. h. 16° 20′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 30″, k. h. 16° 20′ 10″

Švrakarica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 34, közúton 71 km-re délre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 17 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, az Goricska és Rudeži között fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve a Sraka (Svraka) személynévből származik. A személynév állatnévi eredetű, a szarka (horvátul: svraka) szláv nevéből származik. A falu 1785-ben a kataszteri felmérés térképén „Szrakavicza” alakban szerepel. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Švrakarica benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 184, 1910-ben 406 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 53 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
184 254 243 301 339 406 388 411 232 246 240 177 145 121 65 53

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]