Cerje Letovanićko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cerje Letovanićko
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségLekenik
Jogállás falu
Irányítószám 44272
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség73 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság156 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cerje Letovanićko (Horvátország)
Cerje Letovanićko
Cerje Letovanićko
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 08′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 08′ 30″

Cerje Letovanićko falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 19, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délnyugatra, az A11-es autópálya és a megyehatár között fekszik. Szétszórt dombvidéki település, határának legnagyobb részét erdő borítja.

Története[szerkesztés]

Határában a Gradišće nevű helyen már az ókor végén település állt, melynek maradványai megtalálhatók. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején az Erdődy család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni.

A településnek 1857-ben 436, 1910-ben 669 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 73 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
436 447 498 596 665 669 666 726 655 625 530 393 222 177 122 73

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent József tiszteletére szentelt római katolikus fakápolnája 1712-ben épült. A kápolna a településen kívül egy kisebb magaslaton a temetőben áll. A tradicionális túrmezei szakrális faépítészet szép példája. Egyhajós barokk épület ötszögletű szentéllyel, a bejárat felett kórussal. Északi oldalához kis sekrestye, a hajó elé kis zárt előtér épült. a barokk berendezés fennmaradt.
  • Emeletes fa lakóház a 77. szám alatt, 1919-ben épült.
  • Emeletes fa lakóház a 102. szám alatt hagyományos gazdasági épülettel a 19. század végéről.
  • Késő ókori település és temetőjének maradványai a Gradišće nevű helyen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]