Cerje Letovanićko
| Cerje Letovanićko | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44272 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 73 fő (2011)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 156 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Cerje Letovanićko
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 08′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 00″, k. h. 16° 08′ 30″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cerje Letovanićko falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 19, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délnyugatra, az A11-es autópálya és a megyehatár között fekszik. Szétszórt dombvidéki település, határának legnagyobb részét erdő borítja.
Története[szerkesztés]
Határában a Gradišće nevű helyen már az ókor végén település állt, melynek maradványai megtalálhatók. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején az Erdődy család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni.
A településnek 1857-ben 436, 1910-ben 669 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 73 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 436 | 447 | 498 | 596 | 665 | 669 | 666 | 726 | 655 | 625 | 530 | 393 | 222 | 177 | 122 | 73 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent József tiszteletére szentelt római katolikus fakápolnája[4] 1712-ben épült. A kápolna a településen kívül egy kisebb magaslaton a temetőben áll. A tradicionális túrmezei szakrális faépítészet szép példája. Egyhajós barokk épület ötszögletű szentéllyel, a bejárat felett kórussal. Északi oldalához kis sekrestye, a hajó elé kis zárt előtér épült. a barokk berendezés fennmaradt.
- Emeletes fa lakóház a 77. szám alatt, 1919-ben épült.
- Emeletes fa lakóház a 102. szám alatt hagyományos gazdasági épülettel a 19. század végéről.
- Késő ókori település és temetőjének maradványai a Gradišće nevű helyen.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Lekenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Lekenik község rendezési terve (horvátul)
- Bus.hr: Kulturna dobra općine Lekenik (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Lekenik község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)[halott link]
