Hrvatski Čuntić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hrvatski Čuntić
Čuntić várának romjai
Čuntić várának romjai
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44204
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 86 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hrvatski Čuntić (Horvátország)
Hrvatski Čuntić
Hrvatski Čuntić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 40″, k. h. 16° 17′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 40″, k. h. 16° 17′ 00″

Hrvatski Čuntić falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Az egykor egységes Čuntić település horvát része. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 16, közúton 27 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi részén, a Petrinjčica-patak jobb partján, Prnjavor Čuntićki, Čuntić és Klinac között fekszik.

Története[szerkesztés]

Čuntićot 1211-ben említik meg legelőször, amikor is II. András király a topuszkai cisztercitáknak adományozta. 1416-ban a gradeci uradalom tartozéka volt. A birtok 1499-ben a Frangepánok adományából lett a zágrábi káptalané. A várat 1551-ben Pecki és Klinac váraival egyidejűleg építtette a káptalan. Miután megerősítését nem tartották kifizetődőnek a fokozódó török támadások nyomán 1563-ban az udvari haditanács lerombolását rendelte el. Ezt valószínűleg végre is hajtották. A török a 16. század második felében az egész térséget megszállta.1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza.

1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A Boszniából érkezett katolikus lakossággal együtt ferences atyák érkeztek, akik 1694-ben felépítették a čuntići plébániatemplomot, majd 1697-ben a ferences kolostort is. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 309, 1910-ben 571 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1948-ban a települést egy szerb és egy horvát részre osztották. A szerb része (a mai Čuntić) a Srpski Čuntić, a horvát rész a Hrvatski Čuntić nevet kapta. A délszláv háború előestéjén Hrvatski Čuntić lakosságának 93%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. Megszállták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. Egyetlen ép épület sem maradt a településen. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 86 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
309 358 394 470 514 571 604 612 292 289 330 310 259 223 125 86

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1694-ben még fából épült. Mai formáját 1748-ban nyerte el, amikor kőből új templomot építettek helyette. A harangtornyot 1771-ben emelték a templom és a kolostorépület közé. Az 1697-ben épített kolostornak az emeleten tíz szobája volt, míg a konyha és az éléstár a földszinten helyezkedett el. 1771-ben a kolostort is átépítették. 1779-ben II. József rendelete feloszlatta a szerzetesrendeket, így a kolostor is elnéptelenedett. A ferencesek csak 1936-ban tértek vissza és 1943-ig maradtak itt. Ezután 1967-ig a plébániával együtt a püspökség igazgatása alá tartozott. A kolostorépületet a II. világháborúban a partizánok súlyosan megrongálták. Felújítása 1990-ig tartott. 1991. július 26-án a szerb csapatok aknavetőkkel okoztak benne újabb károkat, majd július 31-én az egész épületet felgyújtották, értékes könyvtárát, festményeit, kegytárgyait elhurcolták. Az épület teljesen kiégett, tetőzete beszakadt, berendezése elpusztult, sokáig csak a csupasz falak álltak. A háború után 1997-ben megkezdődött az újjáépítése.
  • Čuntić (Csuntics) várának romjai a Gradinán. A várat Peckihez és Klinachoz hasonlóan 1551-ben építette a zágrábi káptalan. A vár a Petrinjčica völgye feletti magaslaton épült és az Unamentét Hrastovicával és a Kulpamentével összekötő középkori utat volt hivatott ellenőrizni. A várból mára csak egy romos torony maradt, rajta kívül felismerhetők még egy 5-6 méterszer 10-12 méteres épület alapfalai. A várba az első emeletnél egy felvonóhídon át lehetett belépni. A vár durván faragott kőtömbökből épült meglehetős gyorsasággal. A körülötte nőtt buja növényzetet csak nemrég irtották ki, hogy az ide látogatók könnyebben felismerjék az erődítmény stratégiai jelentőségét.
  • Római vízvezeték maradványai a falu határában. Közismert, hogy az ősi Petrinya területén számos forrás fakadt. Ennek jelentőségét már a rómaiak is felismerték és innen építették ki a mintegy húsz kilométerre északkeletre fekvő Siscia vízellátását. A jó minőségű téglákból épített falazott boltíves vízvezeték a mai Hrastovica, Budičina, Kraljevčani, Donja Mlinoga és Čuntić területén található források vizét gyűjtötte össze és szállította Sisciába. Építését a szakemberek a 71 körülire időre, a Flaviusok korára teszik.
  • Budim középkori régészeti lelőhelye.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]