Gora (Petrinja)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gora
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44251
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség264 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság148 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gora (Horvátország)
Gora
Gora
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 50″, k. h. 16° 11′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 50″, k. h. 16° 11′ 15″

Gora falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 16, közúton 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 9 km-re délnyugatra a Báni végvidék középső részén, a 37-es számú főút északi oldalán, az Utinja-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Gora ősi település, mely már a Horvát Királyság megalapításakor zsupánság székhelyeként az ország egyik legjelentősebb települése volt. Gora első írásos említése 1201-ben történt egy birtok helyének meghatározásában „apud sanctum Clemetem in Gorra” (azaz a gorai Szent Kelemen templomnál) alakban.[2] 1209-ben „ecclesia cruciferorum de Gora” néven szerepel.[2] 1242-ben már a templomosok itteni várát is említik „castrum templarii de Guora” néven.[2] A templomosoknak még a 12. század végén III. Béla király adományozott itt birtokot, akik rövidesen felépítették kolostorukat, templomaikat és várukat. A templomos rend feloszlatása után, a birtokaikat, kolostorukat és templomukat a johanniták vették át, akik egészen a törökök hódítás kezdetéig maradtak Gora birtokában. Várukat is a török hódításig 1578-ig említik. 1334-ben a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásakor Gorának már négy temploma is volt, melyeket Szűz Mária, Szent Kelemen és Szent Péter tiszteletére szenteltek. A negyedik templom a keresztesek kolostorának a temploma volt. Valamennyit a középkori település épületeivel és a johanniták várával együtt 1591-ben a török pusztította el. Gora helye több évtizedre pusztasággá vált.

A 17. század közepére a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt, majd a század végére a török határ az Una folyóhoz került vissza. A török kiűzése után első említése 1658-ban nemesi birtokként „praedium Gora” néven történt.[2] Csakhamar elkezdték a lerombolt templomok újjáépítését is, melyek közül a Szűz Mária és a Szent Kelemen templomot 1673-ban már újra említik. A plébániát csak 1705-ben szervezték újjá, de ettől kezdve már anyakönyveit vezetették. A török uralom alóli felszabadulás után a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gora” néven szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 685, 1910-ben 929 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága (96%) horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán 1991. szeptemberében elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb megszállás idején a település teljesen elpusztult, a lakosságnak menekülnie kellett. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után mindent újjá kellett építeni. A településnek 2011-ben 264 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
685 678 647 805 925 929 870 906 786 775 680 600 517 454 287 264

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. század közepén épült barokk stílusban a középkori gótikus plébániatemplom (12. század) maradványainak felhasználásával. A 18. század első felében átépítették, a hajó és a szentély új boltozatot kapott és egy barokk harangtornyot is építettek. A megújított templomot 1736-ban Branjug zágrábi püspök szentelte fel. A templom rövidesen ismét népszerű búcsújáróhely lett, ezért 1781-ben a búcsújárók számára egy átriumot és egy előteret építettek. A 19. században a templomot két keresztboltozattal toldották meg, oldalt pedig sekrestyével és a Szent Anna kápolnával bővítették. 1991. szeptemberében a falut elfoglaló szerbek a plébániatemplomot is lerombolták. A háború után megkezdődött az újjáépítés. Ennek során a 19. századi bővítményeket teljesen elbontották és csak a középkori eredetű épületrészek újjáépítését folytatták. A templomot négy saroktoronnyal erősített fal övezi, melyek közül az északkeleti és a délkeleti saroktornyot lebontották. A fal az északi oldalon már nincsen meg, keleti része is csak nyomokban látható és a nyugati oldalon is csak egy része áll. A két megmaradt torony ötszögletű, külső falait lőrésekkel látták el.
  • A plébániatemplom feletti dombon áll az 1761-ben épített Szent János és Pál tiszteletére szentelt katolikus templom. A helyén a középkorban a Szent Kelemen templom állt. A település többi középkori templomához hasonlóan ezt is fal övezte, mely 1849-ben már romos állapotban volt. Maradványait az 1880-as földrengés pusztította el. A templom 1991-ben a szerb agresszió idején súlyos károkat szenvedett, mivel négy évig a hadműveletek övezetében volt. 1995 után újjáépítették.
  • A johanniták középkori vára a mai településtől egy kilométerre északra, a Gorától Petrinyára menő út melletti Pribilović-hegyen állt. A hosszúkás várhegynek meredek oldalai vannak, tetejét pedig árok osztja két részre. A kisebbik részen falazott épületek maradványai különböztethetők meg, melyek valószínűleg a két féltoronnyal és a védőtoronnyal erősített várkastély maradványai. A mellette fekvő nagyobbik részen levő zárt terület az ide menekülő lakosság elhelyezésére szolgált. A platónak ezt a részét paliszádok és falazott kerítés övezték. A várhegyet az Utinja-patak öleli körül. A lábánál található a Steklinjak-forrás. 1991 és 1995 között a vár közelében volt a város védelmi rendszerének külső vonala.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  2. a b c d Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]