Mahovo
| Mahovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Martinska Ves |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44201 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 233 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Terület | 15,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 34′, k. h. 16° 25′45.566667°N 16.416667°EKoordináták: é. sz. 45° 34′, k. h. 16° 25′45.566667°N 16.416667°E | |
 | |
Mahovo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 9, közúton 14 km-re északra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re délkeletre, a Száva bal partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település neve 1221-ben „Maho locus” néven bukkan fel először.[2] 1598-ban „Mahowschycza”, 1673-ban „Mahouo” alakban említik a korabeli forrásokban.[2] 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Mahovo” alakban szerepel. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott.
1857-ben 681, 1910-ben 691 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 269 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 681 | 754 | 684 | 742 | 711 | 691 | 646 | 665 | 574 | 556 | 550 | 523 | 459 | 415 | 328 | 269 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A faluban több jellegzetes védett szávamenti fa lakóház található:
- A 19. szám alatt álló lakóházhoz[5] gazdasági épület és kút is tartozik. A ház 1879-ben épült tölgyfából. Szélessége 5, hosszúsága 15 méter. Emeletes épület, melyben a szinteket külső, fedett lépcsőzet köti össze. Nyeregtetős tetőszerkezete fazsindellyel fedett.
- A 11. szám alatt lakóházhoz[6] gazdasági épület tartozik. A ház a 18. század végén épült emeletes faépítmény. Erős fagerendái a négy sarkon nagyméretű kőtömbökön nyugszanak, míg a köztük levő alapzat kisebb kövekből és téglákból épült. Tulajdonosa a népi használati tárgyak gyűjtője.
- A 29. szám alatti házhoz[7] a gazdasági épületen kívül kenyérsütő kemencével ellátott konyha is tartozik. Az 1883-ban épített ház a Matleković családé, mérete 6-szor 30 méter. Itt is külső lépcsőház köti össze az emeleti részt az alsó résszel, mely egy előtérbe vezet. Ezt kapelának, vagy kruklinnak nevezik. Innen folyosó nyílik. A ház homlokzati része faragással gazdagon díszített. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók is. A gazdasági épület alsó része téglából, a felső rész fából épült. A különálló konyhát fából, a kemencét téglából építették.
- A 30. szám alatti házhoz gazdasági épület is tartozik. 1924-ben építették, alapjai téglából, felső része 9 cm vastag gyalult fából készült. Itt is külső lépcsőház köti össze a szinteket. a nyeregtető fazsindellyel fedett. A gazdasági épület alul szinték téglából, felül fából készült. Ugyancsak fazsindelyes nyeregtető fedi.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- 1 2 Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5539.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5858.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5701.
