Mahovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mahovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMartinska Ves
Jogállás falu
Irányítószám 44201
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség269 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Terület15,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mahovo (Horvátország)
Mahovo
Mahovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 34′ 00″, k. h. 16° 24′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 34′ 00″, k. h. 16° 24′ 30″

Mahovo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 9, közúton 14 km-re északra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 5 km-re délkeletre, a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település neve 1221-ben „Maho locus” néven bukkan fel először.[2] 1598-ban „Mahowschycza”, 1673-ban „Mahouo” alakban említik a korabeli forrásokban.[2] 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Mahovo” alakban szerepel. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott.

1857-ben 681, 1910-ben 691 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 269 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
681 754 684 742 711 691 646 665 574 556 550 523 459 415 328 269

Nevezetességei[szerkesztés]

A faluban több jellegzetes védett szávamenti fa lakóház található:

  • A 19. szám alatt álló lakóházhoz gazdasági épület és kút is tartozik. A ház 1879-ben épült tölgyfából. Szélessége 5, hosszúsága 15 méter. Emeletes épület, melyben a szinteket külső, fedett lépcsőzet köti össze. Nyeregtetős tetőszerkezete fazsindellyel fedett.
  • A 11. szám alatt lakóházhoz gazdasági épület tartozik. A ház a 18. század végén épült emeletes faépítmény. Erős fagerendái a négy sarkon nagyméretű kőtömbökön nyugszanak, míg a köztük levő alapzat kisebb kövekből és téglákból épült. Tulajdonosa a népi használati tárgyak gyűjtője.
  • A 29. szám alatti háthoz a gazdasági épületen kívül kenyérsütő kemencével ellátott konyha is tartozik. Az 1883-ban épített ház a Matleković családé, mérete 6-szor 30 méter. Itt is külső lépcsőház köti össze az emeleti részt az alsó résszel, mely egy előtérbe vezet. Ezt kapelának, vagy kruklinnak nevezik. Innen folyosó nyílik. A ház homlokzati része faragással gazdagon díszített. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók is. A gazdasági épület alsó része téglából, a felső rész fából épült. A különálló konyhát fából, a kemencét téglából építették.
  • A 30. szám alatti házhoz gazdasági épület is tartozik. 1924-ben építették, alapjai téglából, felső része 9 cm vastag gyalult fából készült. Itt is külső lépcsőház köti össze a szinteket. a nyeregtető fazsindellyel fedett. A gazdasági épület alul szinték téglából, felül fából készült. Ugyancsak fazsindelyes nyeregtető fedi.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
  2. a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]