Klinac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Klinac
Klinac látképe
Klinac látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44204
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség27 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság294 m
Terület4,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Klinac (Horvátország)
Klinac
Klinac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 16° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 16° 18′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Klinac témájú médiaállományokat.

Klinac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 16, közúton 29 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi részén, a Donja Budičina és Hrvatski Čuntić között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján Klinac feletti Gradina nevű magaslat már a történelem előtti időkben is lakott volt, ahol egy vaskori erődített település állt. A hegyet olykor Klimna gorának is nevezik, mely nevét valószínűleg Szent Kelemenről kapta, mert magyar neve is Szent Kelemen hegye volt, míg a várat Klinác várának, illetve Klinbnagornak nevezték. A vaskori leletek között a cseréptöredékek mellett sok kis állatfigura, stilizált juhok, kutyák, lovak kerültek elő, melyek az illírek itt élt törzseihez a kolapianokhoz és a segestianokhoz köthetők. Kivitelükben észak-boszniai hatást tükröznek és a Sana menti Donja Dolina és Sanski Most, valamint a szlovéniai Bela Krajina és Dolenjska leleteihez hasonlítanak. A vaskori erőd minden bizonnyal kapcsolatban állt a közeli šušnjari nagyméretű hallstatt-kori erődített településsel is. A vár még a római korban is használatban volt, melyre az itt talált római pénzek utalnak. Klinac térségét 1211-ben II. András király a topuszkai cisztercitáknak adományozta. 1499-ben a Frangepánok adományából lett a zágrábi káptalané. Klinac ma is látható várát 1551-ben Pecki és Csuntics váraival egyidejűleg építtette a káptalan a Gradina nevű magaslatra. Miután megerősítését nem tartották kifizetődőnek a fokozódó török támadások nyomán 1563-ban az udvari haditanács lerombolását rendelte el. A török a 16. század második felében az egész térséget megszállta.

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 131, 1910-ben 248 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a szerb, 1%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 27 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
131 139 153 179 205 248 231 246 198 217 235 210 192 147 28 27
Klinac várának falai

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Klinac várát a zágrábi káptalan építette a közeli Pecki és Csuntics váraival egy időben a 16. század közepén arra a helyre, ahol már a késő bronzkorban és a korai vaskorban is egy illír erődítmény állt. A vár alaprajza szabálytalan ötszögletű, mely meglehetősen ritka ezen a vidéken, ahol a kisebb erődítmények általában négyszög alaprajzúak. Oldalainak hosszúsága 11 és fél, valamint 13 méter között váltakozik és a falak mintegy 250 négyzetméteres területet kerítenek. Falai körül valószínűleg egykor cölöpökből épített sáncok, úgynevezett paliszádok álltak, de ezeknek nyoma sem maradt. A falakon belül fából készült építmények voltak. A gyalogos bejáró az első emelet szintjén egy felvonóhídon és egy emeletek faépületen keresztül volt. A lovak és szekerek számára a bejárat a ma is látható helyen volt. A várat először Milat Sabljar rajzolta le a 19. század közepén, amikor falai még egy- másfél méter magasan álltak. A hegytetőt sem szegélyezték eredetileg fák és bokrok, ahogy az ma látható, hanem teljesen kopár volt. Ezért könnyen szemmel tarthatták a Kostajnicáról Petrinyára vezető utat és a délre fekvő Zrínyi-hegység északi részét. Régészeti feltárása 2010-ben kezdődött, melynek során számos középkori cseréptöredéket, kemence maradványait és római téglákat találtak. 2012 nyarán a romok közelében az erdőben ókori leletek, köztük cserépedények, bronz tű, feliratos kövek és egy védelmi célokat szolgáló objektum maradványai kerültek elő.
  • Római vízvezeték maradványai a falu határában. Közismert, hogy az ősi Petrinya területén számos forrás fakadt. Ennek jelentőségét már a rómaiak is felismerték és innen építették ki a mintegy húsz kilométerre északkeletre fekvő Siscia vízellátását. A jó minőségű téglákból épített falazott boltíves vízvezeték a mai Hrastovica, Budičina, Kraljevčani, Donja Mlinoga és Čuntić területén található források vizét gyűjtötte össze és szállította Sisciába. Építését a szakemberek a 71 körülire időre, a Flaviusok korára teszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]