Moštanica (Petrinya)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moštanica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44231
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 93 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Moštanica (Horvátország)
Moštanica
Moštanica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 50″, k. h. 16° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 50″, k. h. 16° 21′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moštanica témájú médiaállományokat.

Moštanica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Blinja és Donja Budčina között, az azonos nevű patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falutól délnyugatra emelkedő kisebb magaslaton a 14. és a 15. század fordulóján a zágrábi püspökség várat építtetett. 1550-ben „castrum episcopatus zagrabiensis Wynodol” alakban említik. A 16. század közepén a zágrábi káptalan birtokában volt, majd a király Kerecsényi Lászlónak adományozta. Később a fokozódó török veszély hatására a hrasztovicai várkapitány alárendeltségébe tartozó királyi katonaság őrizte. A haditanács 1579-ben lerombolását rendelte el, melyet végre is hajtottak. A térséget 16. század második felében foglalta el a török.

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Moschenicza” alakban szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 367, 1910-ben 613 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1966-ban megnyitották a forgalom előtt az aszfaltozott Petrinya – Kostajnica főutat. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága (92%) szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 93 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
367 405 363 473 547 613 540 581 450 450 393 338 293 270 89 93

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Vinodol várának csekély maradványai a Moštanicáról Deanovićira vezető út fölé magasodó dombtetőn találhatók. Keleti részén egy hengeres torony volt, nyugati részén pedig egy téglalap alakú épület állt, melyeket a dombtető szélén végighúzódó védőfal övezett. Ma csak a torony alapjainál látható csekély falmaradvány. A romokat az időjárás és a köveket építés céljára elhordó lakosság olyan mértékben tüntette el, hogy sokáig a helye is feledésbe merült. Csak 2002-ben fedezték fel újra, a részleteket csak régészeti feltárása tisztázhatja, amely azonban még várat magára.
  • A II. világháború áldozatainak emlékművét 1952-ben avatták.
  • A falutól nyugatra fekvő Taborište és az északra fekvő Kućišta feltáratlan potenciális régészeti lelőhelyek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]