Moštanica (Petrinya)
| Moštanica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44231 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 67 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 49″, k. h. 16° 20′ 57″45.363611°N 16.349167°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 49″, k. h. 16° 20′ 57″45.363611°N 16.349167°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moštanica témájú médiaállományokat. | |
Moštanica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Blinja és Donja Budčina között, az azonos nevű patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falutól délnyugatra emelkedő kisebb magaslaton a 14. és a 15. század fordulóján a zágrábi püspökség várat építtetett. 1550-ben „castrum episcopatus zagrabiensis Wynodol” alakban említik. A 16. század közepén a zágrábi káptalan birtokában volt, majd a király Kerecsényi Lászlónak adományozta. Később a fokozódó török veszély hatására a hrasztovicai várkapitány alárendeltségébe tartozó királyi katonaság őrizte. A haditanács 1579-ben lerombolását rendelte el, melyet végre is hajtottak. A térséget 16. század második felében foglalta el a török.
1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Moschenicza” alakban szerepel.
A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 367, 1910-ben 613 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1966-ban megnyitották a forgalom előtt az aszfaltozott Petrinya – Kostajnica főutat. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága (92%) szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 93 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 367 | 405 | 363 | 473 | 547 | 613 | 540 | 581 | 450 | 450 | 393 | 338 | 293 | 270 | 89 | 93 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Vinodol várának csekély maradványai a Moštanicáról Deanovićira vezető út fölé magasodó dombtetőn találhatók. Keleti részén egy hengeres torony volt, nyugati részén pedig egy téglalap alakú épület állt, melyeket a dombtető szélén végighúzódó védőfal övezett. Ma csak a torony alapjainál látható csekély falmaradvány. A romokat az időjárás és a köveket építés céljára elhordó lakosság olyan mértékben tüntette el, hogy sokáig a helye is feledésbe merült. Csak 2002-ben fedezték fel újra, a részleteket csak régészeti feltárása tisztázhatja, amely azonban még várat magára.
- A II. világháború áldozatainak emlékművét 1952-ben avatták.
- A falutól nyugatra fekvő Taborište és az északra fekvő Kućišta feltáratlan potenciális régészeti lelőhelyek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
Források
[szerkesztés]- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Varak.hu: Mostanica-Vinodol-Premagrad
További információk
[szerkesztés]- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
