Prelošćica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Prelošćica
Prelošćica látképe a levegőből.
Prelošćica látképe a levegőből.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségSziszek
Jogállás falu
Irányítószám 44202
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség525 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Prelošćica (Horvátország)
Prelošćica
Prelošćica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 26′ 30″, k. h. 16° 28′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 30″, k. h. 16° 28′ 50″

Prelošćica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek belvárosától 12 km-re délkeletre, a Száva bal partján fekszik. Házai régen közvetlenül a folyóparton sorakoztak, de mára a Szávának ezt a nagy kanyarját már átvágták, ezért a folyó távolabb került a településtől. Ma folyónak a holtága van a helyén.

Története[szerkesztés]

A település neve még birtokként 1429-ben tűnik fel először „possessio Prelacha” alakban.[2] A középkorban területe zágrábi káptalan sziszeki uradalmához tartozott. Valószínűleg a török veszély elmúltával a 17. század közepén, vagy végén telepítették be. 1736-ig a sziszeki Szent Kereszt, majd a sunjai plébániához tartozott.

A prelošćicai Szent Mihály plébániát 1789-ben alapították. Kezdetben csak egy kis fakápolnája volt, melyet 1731-ben említenek először. 1741-ben az egyházi vizitátor azt írta, hogy évente csak négyszer miséztek benne. A plébánia alapításakor ez a kápolna lett a falu plébániatemploma. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Preloschicza” néven szerepel. 1804-ben a falu kegyura a Keglevich család volt. 1831-ben a plébániatemplom leégett és ekkor építették a helyére a mai plébániatemplomot, melyet 1832. november 11-én szenteltek fel. A falunak 1857-ben 1322, 1910-ben 1289 lakosa volt.

A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 525 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.322 1.283 1.273 1.239 1.309 1.289 1.239 1.220 1.101 1.076 1.074 921 819 795 722 525

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1831-ben épült. Felszentelése 1832. november 11-én történt. Szent Mihály nagyméretű képe a főoltáron áll. A négy mellékoltár Tavelić Szent Miklósnak, Páduai Szent Antalnak, a lourdes-i Szűzanyának és Szent Józsefnek van szentelve. A falakat és a boltozatot szépséges ornamentika díszíti, melyet a varasdi Julija Merlić készített. Téglából készített padlózata rossz állapotban van és az egész épülettel együtt felújításra szorul.

A falu bejáratánál áll az 1904-ben épített Jézus szíve kápolna. A négyszög alaprajzú épület főoltárán Jézus 120 cm magas szobra áll. A kápolnát története során többször felújították, legutóbb az építés száz éves évfordulóján 2004-ben. Évente csak egyszer, Jézus szíve ünnepén mondanak misét benne.

A plébániaház a 19. században épített emeletes épület. A gyakori árvizek miatt kizárólag fából épült. A plébánia épületet előtti három platánfa több, mint kétszáz éves.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]