Dužica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dužica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségLekenik
Jogállás falu
Irányítószám 44272
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség353 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dužica (Horvátország)
Dužica
Dužica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 32′ 15″, k. h. 16° 14′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 15″, k. h. 16° 14′ 10″

Dužica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 12, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re délre fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a helyiek magyarázata szerint azokról a hosszú deszkákról kapta a nevét, melyekből az itteniek hordókat és a bor tárolására alkalmas lajtokat készítettek. A régészeti leletek tanúsága szerint már a római korban éltek itt emberek. Ezt bizonyítja az itt talált ókori település, út és a Kulpa mellett épített ókori védtöltés maradványa. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején az Erdődy család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni.

A településnek 1857-ben 382, 1910-ben 501 lakosa volt. Iskolája 1898-ban nyílt meg. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 395 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
382 364 381 424 458 501 474 500 509 555 580 533 497 447 395 353

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére épült római katolikus kápolnája a 19. században épült. a kápolna elődjét már 1699-ben említik. Ez egy fakápolna volt homlokzata felett kis toronnyal. A 19. században épített kápolna historizáló stílusú egyhajós épület szűz, félköríves apszissal, északi oldalán sekrestyével, homlokzata felett harangtoronnyal. Oltára barokk stílusú, de régi szobrait ellopták, így újakkal kellett pótolni. A kápolna állapota miatt felújításra szorul.
  • A faluból a Kulpa töltése felé vezető úttól északra és délre egy alacsony töltéses részen római település maradványai találhatók. A régi források szerint valamikor a római épületek alapfalai és más, a településre utaló nyomok is látszottak, de mára mindent befedett a növényzet.
  • A Sredina nevű réten ugyancsak római alapfalak és jól kivehető sánc maradványai láthatók. erről a helyről római út vezethetett a Kulpának a Čep nevű határrészen levő északi holtágához. A falutól nyugatra fekvő Čepnél nagyméretű római kori épület maradványai kerültek elő. Itt is számos leletet, köztük téglákat, mozaikdarabkákat, cseréptöredékeket és az 1. és a 4. század között használt római pénzérméket találtak. Ezt a lelőhelyet is alaposan benőtte a növényzet.
  • A településen több védett emeletes fa lakóház és épület található, melyek a 19. és 20. században épültek.
  • A nemzeti felszabadító háború hőseinek emlékművét 1961-ben emelték.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]