Dužica
| Dužica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44272 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 288 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′, k. h. 16° 14′45.533333°N 16.233333°EKoordináták: é. sz. 45° 32′, k. h. 16° 14′45.533333°N 16.233333°E | |
 | |
Dužica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 12, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re délre fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a helyiek magyarázata szerint azokról a hosszú deszkákról kapta a nevét, melyekből az itteniek hordókat és a bor tárolására alkalmas lajtokat készítettek. A régészeti leletek tanúsága szerint már a római korban éltek itt emberek. Ezt bizonyítja az itt talált ókori település, út és a Kulpa mellett épített ókori védtöltés maradványa. E terület a korai Horvát Királyság idejében a gorai plébániához tartozott, mely később zsupánság, majd hűbérbirtok lett. A gorai birtokot mely abban az időben a Kulpa mindkét partjára kiterjedt még a 12. század végén III. Béla király a templomosoknak adta, majd a rend megszüntetése után 1312-től a vránai johannita perjelség gorai birtokához tartozott. 1514-ben a teljes gorai birtokot a Frangepán család szluini ága szerezte meg. A török hódítás előretörését a 16. század második felében a térség is megsínylette különösen az 1580-as és 1590-es években, amikor Sziszek körül súlyos harcok folytak. A 16. század végén kihalt a Frangepánok szluini ága és a 17. század elején az Erdődy család birtoka lett. A lakosság veszteségét a 17. század végétől Boszniából áttelepült horvátokkal igyekeztek pótolni.
A településnek 1857-ben 382, 1910-ben 501 lakosa volt. Iskolája 1898-ban nyílt meg. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 395 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 382 | 364 | 381 | 424 | 458 | 501 | 474 | 500 | 509 | 555 | 580 | 533 | 497 | 447 | 395 | 353 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Keresztelő Szent János tiszteletére épült római katolikus kápolnája a 19. században épült. a kápolna elődjét már 1699-ben említik. Ez egy fakápolna volt homlokzata felett kis toronnyal. A 19. században épített kápolna historizáló stílusú egyhajós épület szűz, félköríves apszissal, északi oldalán sekrestyével, homlokzata felett harangtoronnyal. Oltára barokk stílusú, de régi szobrait ellopták, így újakkal kellett pótolni. A kápolna állapota miatt felújításra szorul.
- A faluból a Kulpa töltése felé vezető úttól északra és délre egy alacsony töltéses részen római település maradványai találhatók. A régi források szerint valamikor a római épületek alapfalai és más, a településre utaló nyomok is látszottak, de mára mindent befedett a növényzet.
- A Sredina nevű réten ugyancsak római alapfalak és jól kivehető sánc maradványai láthatók. erről a helyről római út vezethetett a Kulpának a Čep nevű határrészen levő északi holtágához. A falutól nyugatra fekvő Čepnél nagyméretű római kori épület maradványai kerültek elő. Itt is számos leletet, köztük téglákat, mozaikdarabkákat, cseréptöredékeket és az 1. és a 4. század között használt római pénzérméket találtak. Ezt a lelőhelyet is alaposan benőtte a növényzet.
- A településen több védett emeletes fa lakóház és épület található, melyek a 19. és 20. században épültek.
- A nemzeti felszabadító háború hőseinek emlékművét 1961-ben emelték.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
Források
[szerkesztés]- Lekenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Lekenik község rendezési terve (horvátul)
- Bus.hr: Kulturna dobra općine Lekenik (horvátul)
