Glinska Poljana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Glinska Poljana
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44251
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség121 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság108 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Glinska Poljana (Horvátország)
Glinska Poljana
Glinska Poljana
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 16° 09′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 16° 09′ 00″

Glinska Poljana falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 19, közúton 29 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 15 km-re délnyugatra a Báni végvidék középső részén, a 37-es számú főúttól északra, a Glina jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Betelepülésének előzményeként a 17. század közepén a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a század végére a török határ az Una folyóhoz került vissza.A 17. század második felétől a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gliniani” néven szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 784, 1910-ben 743 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 77%-a horvát, 21%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták, melynek itt húzódott a határa. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 121 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
784 653 578 716 745 743 733 690 665 622 576 498 401 361 172 121

Nevezetességei[szerkesztés]

Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1802-ben épült. A II. világháború idején katolikus templommá alakították át. Ekkor semmisült meg a templom levéltára és egyházi könyvei. A háború után visszavette a pravoszláv egyház. 1991-ben felújították. 1991. október 9-én a horvát egységek aláaknázták és földig rombolták.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]