Živaja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Živaja
Živaja 2.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségHrvatska Dubica
Jogállás falu
Irányítószám 44450
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Živaja (Horvátország)
Živaja
Živaja
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 16° 43′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 16° 43′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Živaja témájú médiaállományokat.

Živaja falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Dubicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszektől légvonalban 38, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re északnyugatra a Báni végvidéken a Száva és az Una között, a Sunjáról Hrvatska Dubicára vetező főút mentén, Šaš és Gornji Cerovljani között, a Živaj-patak partján fekszik. Az út mentén 7 km hosszúságban nyúlik el, ezzel a térség leghosszabb települése. Az úttal párhuzamosan halad a Zágráb – Novszka vasúti fővonal, mely nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Tőle keletre a Száváig sík, erdős vidék húzódik, míg a falu nyugati része az Una irányában enyhén dombos.

Története[szerkesztés]

A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A térségbe már 1687-től megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A korabeli dokumentumok szerint Erdődy megkérte Borković zágrábi püspököt, hogy bovići és kirini birtokairól szerbeket telepítsen ide. Valamivel később 1693-ban Erdődy Ferenc petrinyai gróf Drasković Pétert tette meg a slabinja környéki települések urának. A Banovina déli részén, Blinja környékén a Keglević családnak is jelentős birtokai voltak. Emiatt állandó összetűzésben álltak a boszniai törökökkel. A védelmet szolgáló erők erősítésére Keglević előbb Petrinya környékén, majd Krivajnál és Sunjánál is nagy számú pravoszláv népességet telepített le. 1699-ben pedig már Živaja is benépesült.

1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén még két településként „Dorf Unter Sivay”, illetve „Dorf Ober Sivay” néven szerepel. 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1857-ben 792, 1910-ben 1357 lakosa volt. 1884-ben megnyílt a Zágráb – Novszka vasútvonal, mely fellendítette a térség gazdaságát.

1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A szerb lakosság egy része küzdött az usztasák ellen, akik bosszúból az egész falut felégették. A lakosság egy részét a jasenovaci koncentrációs táborba hurcolták, ahol sokan elpusztultak. A háború után a lakosság főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott, de a föld nagyon sovány, az állatállomány pedig kevés volt. Nem biztosított jó megélhetést a település lakóinak, akik a közelebbi városok (Sziszek, Petrinya, Zágráb) ipari üzemeibe mentek dolgozni. Ezekkel jó volt a vasúti összeköttetés is. Az ott dolgozók közül egyre többen telepedtek le a városokban, így a lakosság száma jelentősen csökkent. A falu lakossága elöregedett. 1991-ben a háború előtt lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben szerb lakossága a jugoszláv hadsereghez csatlakozott és csekély számú a horvát lakosságnak menekülnie kellett. 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 309 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[1][2]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
792 982 1.048 1.187 1.178 1.357 1.317 1.444 1.062 1.057 1.055 943 800 726 484 309

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1885-ben épült, de a helyén már a 18. században is állt templom. 1942 végén miután a faluból sokan partizánnak álltak az usztasák lerombolták. A romokat a háború után széthordták, helyén később csak egy harangtornyot állítottak fel. Az új templom építése 1989-ben kezdődött. A horvát hatóságok 1996. április 1-jén kiadott jelentése szerint a templom csak az északi oldalon volt befejezve, a keleti oldal romos volt. Az ikonok a templomban szétszórva hevertek, csak egy részük maradt sérült állapotban az ikonosztázon. 1997. szeptember 24-én a templomot aláaknázták és teljesen lerombolták. Romjai a főutca északi oldalán ma is láthatók. Vele átellenben fa harangláb áll.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyiek fő megélhetési alapja a mezőgazdaság és az állattartás, de a fiatalok többnyire a közeli városokban dolgoznak.

Kultúra[szerkesztés]

A falu minden év augusztus 2-án megünnepli védőszentjének, Illés prófétának az ünnepét. Ez alkalommal összegyűlnek az innen elszármazottak is és minden ház tele van vendégekkel. Ezután mindnyájan összegyűlnek a Cintor platón, az egykori templom helyén. Ez az esemény az utóbbi időben a turistaforgalmat is fellendítette.

Turizmus[szerkesztés]

A falu keresztül vezet az 50 kilométer hosszú sunjai 4-es számú kerékpárút, mely Hrvatska Dubica irányában halad tovább. A Lonja-mező természetvédelmi területe innen légvonalban mintegy 6 km-re fekszik. Gyakran látni errefelé is a park madarait, melyek közül sokan itt raknak fészket. A falu vonzereje ezen kívül a Száva és az Una közelségében, a számos forrásban, a természeti szépségekben és a nagy kiterjedésű vadászterületben rejlik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Petar Mećava Živaja labdarúgóklub 1973 és 1991 között működött a településen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Živaja című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.