Živaja
| Živaja | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Hrvatska Dubica |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44450 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 179 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 16° 43′ 23″45.245833°N 16.723056°EKoordináták: é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 16° 43′ 23″45.245833°N 16.723056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Živaja témájú médiaállományokat. | |
Živaja falu Horvátországban Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Dubicához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszektől légvonalban 38, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától 10 km-re északnyugatra a Báni végvidéken a Száva és az Una között, a Sunjáról Hrvatska Dubicára vetező főút mentén, Šaš és Gornji Cerovljani között, a Živaj-patak partján fekszik. Az út mentén 7 km hosszúságban nyúlik el, ezzel a térség leghosszabb települése. Az úttal párhuzamosan halad a Zágráb – Novszka vasúti fővonal, mely nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Tőle keletre a Száváig sík, erdős vidék húzódik, míg a falu nyugati része az Una irányában enyhén dombos.
Története
[szerkesztés]A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán 1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a térséget a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. A térségbe már 1687-től megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A korabeli dokumentumok szerint Erdődy megkérte Borković zágrábi püspököt, hogy bovići és kirini birtokairól szerbeket telepítsen ide. Valamivel később 1693-ban Erdődy Ferenc petrinyai gróf Drasković Pétert tette meg a slabinja környéki települések urának. A Banovina déli részén, Blinja környékén a Keglević családnak is jelentős birtokai voltak. Emiatt állandó összetűzésben álltak a boszniai törökökkel. A védelmet szolgáló erők erősítésére Keglević előbb Petrinya környékén, majd Krivajnál és Sunjánál is nagy számú pravoszláv népességet telepített le. 1699-ben pedig már Živaja is benépesült.
1703-ban Lipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt 1716 és 1718, illetve 1737 és 1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. 1718 és 1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. 1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt. 1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén még két településként „Dorf Unter Sivay”, illetve „Dorf Ober Sivay” néven szerepel. 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1857-ben 792, 1910-ben 1357 lakosa volt. 1884-ben megnyílt a Zágráb – Novszka vasútvonal, mely fellendítette a térség gazdaságát.
1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. A szerb lakosság egy része küzdött az usztasák ellen, akik bosszúból az egész falut felégették. A lakosság egy részét a jasenovaci koncentrációs táborba hurcolták, ahol sokan elpusztultak. A háború után a lakosság főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott, de a föld nagyon sovány, az állatállomány pedig kevés volt. Nem biztosított jó megélhetést a település lakóinak, akik a közelebbi városok (Sziszek, Petrinya, Zágráb) ipari üzemeibe mentek dolgozni. Ezekkel jó volt a vasúti összeköttetés is. Az ott dolgozók közül egyre többen telepedtek le a városokban, így a lakosság száma jelentősen csökkent. A falu lakossága elöregedett. 1991-ben a háború előtt lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben szerb lakossága a jugoszláv hadsereghez csatlakozott és csekély számú a horvát lakosságnak menekülnie kellett. 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 309 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 792 | 982 | 1.048 | 1.187 | 1.178 | 1.357 | 1.317 | 1.444 | 1.062 | 1.057 | 1.055 | 943 | 800 | 726 | 484 | 309 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1885-ben épült, de a helyén már a 18. században is állt templom. 1942 végén miután a faluból sokan partizánnak álltak az usztasák lerombolták. A romokat a háború után széthordták, helyén később csak egy harangtornyot állítottak fel. Az új templom építése 1989-ben kezdődött. A horvát hatóságok 1996. április 1-jén kiadott jelentése szerint a templom csak az északi oldalon volt befejezve, a keleti oldal romos volt. Az ikonok a templomban szétszórva hevertek, csak egy részük maradt sérült állapotban az ikonosztázon. 1997. szeptember 24-én a templomot aláaknázták és teljesen lerombolták. Romjai a főutca északi oldalán ma is láthatók. Vele átellenben fa harangláb áll.
Gazdaság
[szerkesztés]A helyiek fő megélhetési alapja a mezőgazdaság és az állattartás, de a fiatalok többnyire a közeli városokban dolgoznak.
Kultúra
[szerkesztés]A falu minden év augusztus 2-án megünnepli védőszentjének, Illés prófétának az ünnepét. Ez alkalommal összegyűlnek az innen elszármazottak is és minden ház tele van vendégekkel. Ezután mindnyájan összegyűlnek a Cintor platón, az egykori templom helyén. Ez az esemény az utóbbi időben a turistaforgalmat is fellendítette.
Turizmus
[szerkesztés]A falu keresztül vezet az 50 kilométer hosszú sunjai 4-es számú kerékpárút, mely Hrvatska Dubica irányában halad tovább. A Lonja-mező természetvédelmi területe innen légvonalban mintegy 6 km-re fekszik. Gyakran látni errefelé is a park madarait, melyek közül sokan itt raknak fészket. A falu vonzereje ezen kívül a Száva és az Una közelségében, a számos forrásban, a természeti szépségekben és a nagy kiterjedésű vadászterületben rejlik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Petar Mećava Živaja labdarúgóklub 1973 és 1991 között működött a településen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 11.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Živaja című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
