Timarci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Timarci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségSunja
Jogállásfalu
Irányítószám44222
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség83 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület5,72 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 16′ 56″, k. h. 16° 37′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 16′ 56″, k. h. 16° 37′ 07″
SablonWikidataSegítség

Timarci falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében, közigazgatásilag Sunja községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 30, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától 14 km-re délkeletre, a Sunja-mező nyugati szélén, a Sunjáról Hrvatska Dubicára menő főút és a Zágráb – Novszka vasútvonal közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A török kiűzése után a 17. század végétől boszniai horvátokkal és szerbekkel betelepített falvak közé tartozik. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Timarczy” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Timár” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Timár” néven 32 házzal és 194 lakossal szerepel.[3] A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 332, 1910-ben 504 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Kostajnicai járáshoz tartozott. A délszláv háború előtt lakosságának 48%-a horvát, 46%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 119 lakosa volt, melynek 86%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
332 424 435 446 467 504 502 590 566 556 497 467 391 366 177 119

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1742-ben épült. A fából készült épületet a II. világháború idején az usztasák szétbontották és anyagát ismeretlen helyre szállították. (Egy korabeli okirat szerint az iskola építéséhez használták fel.) Ma már csak a templom egykori helye látható a pravoszláv temetőtől kissé északra.
  • Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját a délszláv háború idején a falut megszálló szerb erők lerombolták. A háború után újjáépítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]