Kozarac (Gvozd)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kozarac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGvozd
Jogállás falu
Irányítószám 44410
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség122 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság186 m
Terület9,90 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kozarac (Horvátország)
Kozarac
Kozarac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 15° 54′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 00″, k. h. 15° 54′ 30″

Kozarac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Gvozd községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszektől légvonalban 38, közúton 55 km-re délnyugatra, Károlyvárostól légvonalban 30, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 7 km-re északkeletre, a Kordun keleti részén, az úgynevezett Báni végvidéken, a 35-ös számú főút mentén, Felsőcsemernice és Bović között fekszik. Gornji és Donji Kozaracot a Ravnice erdő választja el egymástól. Főbb településrészei Mrkšići, Grgići, Popovići, Jelovci, Marinkovići, Gledići és Ajdinovići az itt élő családok neveit viselik.

Története[szerkesztés]

Kozarac a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu a katonai határőrvidék része lett. A 18. század közepén megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 358, 1910-ben 471 lakosa volt. Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején szerb többségű lakossága nagyrészt elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. A glinai mészárlás során 1941. augusztus 2-án mintegy ezer, a vrginmosti község területéről elhurcolt szerbet gyilkoltak meg. 1941. szeptemberében ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A partizánok a bihácsi hadművelet során 1942-ben visszafoglalták. A faluból 21-en harcosként estek el a partizánharcok során, míg 64 főt az usztasák és a németek gyilkoltak meg, 58-an a tífuszjárvány áldozatai lettek és további öt lakos lett a harcok áldozata. A háború után megindult az újjáépítés. A délszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később sokan visszatértek. 2011-ben 122 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
358 385 407 470 473 471 472 563 412 476 441 347 338 291 166 122

Nevezetességei[szerkesztés]

A II. világháború áldozatainak emlékműve.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A Felső-Károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)