Tišina Erdedska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tišina Erdedska
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMartinska Ves
Jogállás falu
Irányítószám 44000
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség305 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság96 m
Terület4,40 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tišina Erdedska (Horvátország)
Tišina Erdedska
Tišina Erdedska
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 32′ 00″, k. h. 16° 23′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 00″, k. h. 16° 23′ 00″

Tišina Erdedska falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 5, közúton 14 km-re északra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délre a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Tišinát 1695-ben „castria ad Tissinam” néven említik.[2] A településnek a Száva jobb partján fekvő része zágrábi káptalan sziszeki uradalmához tartozott, a bal parti település pedig az Erdődyek birtoka volt, innen kapta későbbi előnevét. 1773-ban az első katonai felmérés térképén még egységesen „Dorf Tissina” néven szerepel. A 19. században előbb rövid ideig francia, majd osztrák uralom alatt állt. Tišina Erdedskát és Tišina Kaptolskát 1897-ben különböztetik meg először. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott.

1857-ben 487, 1910-ben 630 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 305 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
487 501 533 549 582 630 554 595 567 583 593 521 482 388 320 305

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Jézus Legszentebb Szíve tiszteletére szentelt kápolnája a galdovoi Szent József plébánia filiája.
  • Az egész községre jellemzőek a jellegzetes szávamenti faházak és a díszes helyi népviselet. A helyi építészet egyik kiemelkedő védett alkotása a 107. számú emeletes fa lakóház, hosszúkás alaprajzzal, az utca felé oromzatos homlokzattal. Nyeregtetős tetőszerkezete fazsindellyel fedett. A földszinti részt az emelettel külső fedett lépcsőház köti össze, mely egy kisméretű nyitott előcsarnokhoz vezet. A hát mögötti gazdasági épület alsó része téglából, felső része fából készült. A ház berendezése is értékes, szerkények, bölcső, ládák, régi szentképek alkotják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]