Pecki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pecki
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44205
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség84 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság184 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pecki (Horvátország)
Pecki
Pecki
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 16° 15′ 00″

Pecki falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 15, közúton 25 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 10 km-re délre a Báni végvidék középső részén, az Utinja jobb partján, Gornja Bačuga és Lušćani között fekszik.

Története[szerkesztés]

E területet 1211-ben II. András király a topuszkai cisztercitáknak adományozta. 1499-ben a Frangepánok adományából lett a zágrábi káptalané. Pecki ma is látható várát 1551-ben Klinac és Csuntics váraival egyidejűleg építtette a káptalan az Utinja-patak feletti magaslatra. Miután megerősítését nem tartották kifizetődőnek a fokozódó török támadások nyomán 1563-ban Lenkovics Iván főkapitány lerombolását javasolta. A török 1575-ben foglalta el a várat, melynek őrsége részben elmenekült, részben fogságba esett.

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 409, 1910-ben 523 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 70%-a horvát, 27%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1991. augusztus 16-án a szerb szabadcsapatok vérfürdőt rendeztek a település horvát lakosai között, akik előzőleg ugyan elmenekültek, de néhányan közülük visszatértek, hogy élelmet keressenek. Közülük négyet elfogtak és miután lőfegyverrel megsebesítették bajonettekkel és szekercével végezték ki őket. A katolikus kápolnát lerombolták. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 84 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
409 350 310 414 475 523 471 484 386 378 381 358 298 274 121 84

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Pecki várát a zágrábi káptalan építette a falu északi végében, az Utinja-patak feletti sziklás lejtőre, a közeli Klinac és Csuntics váraival egy időben a 16. század közepén. A vár központját képező torony köré védőfalat húztak, mely az ide menekülő lakosság védelmét szolgálta és hasonló célokat szolgált a vár alatti barlang is. A torony falai, mely egykor három emelet magas volt a mai napig is a második emelet magasságáig állnak. Egykor valószínűleg tető is fedte. A toronyba felvonóhídon át lehetett bejutni, ennek nyomai láthatók az első emelet magasságában levő kapu mellett. Valószínű, hogy a torony körül a védőfal mellett egykor faépületek álltak. Amint az az építőkövek durva faragásából is látszik, a vár nagy sietséggel épült. 1563-ban Lenkovics Iván uszkók főkapitány lerombolását javasolta, nehogy a török támaszpontul használhassa. Ez azonban mégsem történhetett meg, mert 1575-ben Ferhat boszniai pasa elfoglalta, őrségének egy része elmenekült, más részét rabságba hurcolták.
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnája a 19. században épült, egy régebbi kápolna helyén, melyről 1748-ban már megjegyzik, hogy romos állapotban volt. 1991-ben a JNA egységei és a szerb szabadcsapatok lerombolták. Újjáépítése megkezdődött. A čuntići plébánia filiája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]