Ugrás a tartalomhoz

Golubovac Divuški

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Golubovac Divuški
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44435
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség61 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 08′, k. h. 16° 26′45.133333°N 16.433333°EKoordináták: é. sz. 45° 08′, k. h. 16° 26′45.133333°N 16.433333°E
SablonWikidataSegítség

Golubovac Divuški falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 39, közúton 54 km-re délre, községközpontjától 9 km-re északkeletre a Báni végvidék déli részén, az Una bal partján, a Dvort Kostajnicával összekötő 47-es számú főút mentén Divuša és Unčani között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település neve a galamb jelentésű Golub személynévből származik, az 1775-ben készített kataszteri térképen olvasható először „Golubovacz” alakban. A név második tagja Divuša közelségére utal, amelynek plébániájához tartozik. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Golubovac benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 141, 1910-ben 266 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a megtorlások áldozatainak emlékművét 1953-ban avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 82%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1991. július 26-án elfoglalta a jugoszláv néphadsereg, majd a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 85 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
141 159 145 165 192 266 249 252 258 261 213 210 198 194 104 85

Nevezetességei

[szerkesztés]

A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a fasiszta terror áldozatainak emlékművét 1953-ban avatták fel, 1995-ben lerombolták.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]