Bović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bović
A pravoszláv templom romjai
A pravoszláv templom romjai
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGvozd
Jogállás falu
Irányítószám 44410
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség91 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság167 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bović (Horvátország)
Bović
Bović
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 15° 55′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 15° 55′ 45″

Bović falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Gvozd községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszektől légvonalban 35, közúton 52 km-re délnyugatra, Károlyvárostól légvonalban 30, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re északkeletre, a Kordun keleti részén, az úgynevezett Báni végvidéken, a Trepča-patak jobb partján, a Vrginmostról Lasinjára vezető út mentén fekszik. Településrészei Aralice, Batići, Ciorote, Gledići, Komadine, Mraovići, Ošapine, Ratkovići, Srnjak és Živkovići az itt élő családok neveit viselik.

Története[szerkesztés]

A település vidéke ősidők óta lakott. A falutól mintegy 6 km-re, a Velika és a Mala Trepča patakok közötti 195 méteres magaslaton található Kirin várának régészeti feltárásakor a középső rézkorban, az i. e. 4000 körüli időben a Kulpától délre elterülő dombvidéken virágzott lasinjai kultúrához tartozó leletek kerültek elő. A hely a bronzkor végén i. e. 1000 körül, vagy nem sokkal korábban újra benépesült és egészen a rómaiak érkezéséig a környező vidék egyik legfontosabb erődített települése volt. Az itt talált leletek közül kiemelkednek azok a titokzatos agyagfigurák melyekhez hasonlókat a Topuszka melletti Turska kosa ősi illír szentélyénél is találtak. Bović település a középkorban már virágzott. Első írásos említése 1209-ben "Boniche locus" alakban történt.[2] 1211-ben II. András adománylevelében "Bouicha" néven említi. 1269-ben egy nemesi névben "de Bovycha" alakban bukkan fel. [2] Plébániatemplomát 1334-ben "S. Quirinus de Bouvich" néven említi János felsőgoricai főesperes. A templom a szakemberek szerint Kirinvár területén állt, mely nevét is róla kapta. A 14. században még említik és valószínűleg vele azonos az 1672-ben említett "Spanougrad, S. Quirinus i Bowich" nevű vár is. A vár és a település a 17. században vívott török háborúkban pusztulhatott el.

A mai Bović a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu a katonai határőrvidék része lett. A 18. század közepén megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 553, 1910-ben 731 lakosa volt. Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején szerb többségű lakossága nagyrészt elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. A glinai mészárlás során 1941. augusztus 2-án mintegy ezer, a vrginmosti község területéről elhurcolt szerbet gyilkoltak meg. 1941. augusztus 13-án a pravoszláv templomot gyújtották fel, 1941. decemberében ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A partizánok a bihácsi hadművelet során 1942 végén visszafoglalták. A faluból 155-en vettek részt a felszabadító harcokban, 47-en harcosként estek el a harcok során, míg 69 főt az usztasák és a németek gyilkoltak meg, 45-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 12 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 173 fő volt.

A háború után megindult az újjáépítés. A délszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később sokan visszatértek. 2011-ben 91 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
553 575 571 667 722 731 760 818 364 543 453 414 355 313 150 91

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Krisztus Feltámadása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1734-ben épült, 1890-ben megújították. 1941-ben az usztasák felgyújtották, de később újjáépült. 1991-ben ismét felgyújtották, azóta rom.
  • Bović közelében a Velika és Mala Trepča patakok között, egy 195 méteres, nehezen megközelíthető magaslaton találhatók Kirin középkori várának maradványai. A magaslatot megművelt szántóföldek, legelők és kisebb erdők ölelik körül. A vár, mely a Báni végvidék egyik legfontosabb régészeti lelőhelye nagyon régi. A régészeti leletek alapján már a középső rézkorban lakott volt. Már a 20. század első felében számos leletet találtak a területén. Az első régészeti feltárásokat 2006-ban kezdték Lazo Čučković vezetésével, de sok leletet gyűjtött az 1930-as és az 1950-es évek között Vjekoslav Dukić tanár is. A leletek többsége ma a zágrábi régészeti múzeumban és a károlyvárosi városi múzeumban található. A vár és környéke a késő bronzkorban újra benépesült és fontos menedékhely volt egészen a rómaiak érkezéséig. A középkorban jelentős település alakult ki körülötte, melynek Szent Kvirin püspök tiszteletére szentelt templomát 1334-ben említik. A vár maga is a templomról kapta a nevét. A középkorból származnak a vár közelében sziklába vájt sírok
  • Régi vízimalom
  • Háborús hősi emlékmű

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. június 20.)
  2. a b Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Bović
A Wikimédia Commons tartalmaz Bović témájú médiaállományokat.