Brubno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brubno
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGlina
Jogállás falu
Irányítószám 44404
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség 4 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság370 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brubno (Horvátország)
Brubno
Brubno
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 50″, k. h. 16° 06′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 50″, k. h. 16° 06′ 30″

Brubno falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 38, közúton 60 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 15, közúton 24 km-re délre a Báni végvidék déli részén, a Zrinska gora területén fekszik.

Története[szerkesztés]

A Glinából Dvorra menő út bal oldalán Brubno faluval éppen szemközt két magányos domb látható. Az egykor jelentős várból és a nagyobbacska templomból mára csak falak maradtak. A templomot teljesen lerombolták, így egykori alakzata csak sejthető, a várból viszont helyenként két méter magasságban is állnak a falak. Az egykori elővárból semmi sem maradt. A várat ("castrum Brumen") 1327-től említik Babonić Radoszló fia Duim birtokaként, majd a kegyvesztett Babonićok más birtokaival együtt a Blagay családé.lett. A 14. század közepén a Blagay család pounji és zrinska gorai birtokainak központja volt. A brubnói Szent Miklós plébániatemplomot 1334-ben említi Ivan gorai főesperes "ecclesia sancti Nicolai de Brumen" alakban.[2] Ebből a Crkvina nevű magaslaton maradtak fenn némi alapfalak. Jelentőségét igazolja, hogy a korabeli források szerint a plébános mellett még három másik pap látta el a szolgálatát. A vár alatti téren vásárokat tartottak, ahova az egész akkori Banovina területéről jöttek vásárosok. A vár alatt út vezetett a Zrinska gorán át a Pounj-hegység területére, mely kedvező feltételeket szabott a település fejlődésre is. Egy 1388-as dokumentum említi várnagyát András fia Pétert, akit a Lees (leš = hulla) gúnynévvel emlegettek és aki kirabolta Zrínyi Pál gróf Sebestyén és Szaniszló nevű alattvalóit. A várat megemlíti Blagay Gergely 1453-ba kiadott urbáriuma is, melyben megerősíti jobbágyainak jogait és kötelezettségeit. A török veszély közeledtére, melynek a Blagayok nagyon is tudatában voltak a boszniai határtérségben levő váraikat kezdték kiépíteni és megerősíteni. Az utolsó brubnoi birtokos Blagay Ferenc volt, aki gyakran tartózkodott a várban, de végül a közelgő török veszély hatására kénytelen volt elhagyni és a hatékonyabb védelem érdekében a közeli Bojnával együtt átadni Erdődy Péter akkori horvát bánnak. Lenković Iván uszkók főkapitány jelentése szerint 1563-ban 14 fős helyőrség állomásozott benne, mely kétségkívül kevés volt egy ilyen jelentőségű vár őrzésére. Lenković még 36 főt javasolt a létszám 50 főre történő feltöltésére, de ez végül sohasem sikerült neki. A török 1577-ben az egész térséget megszállta és a keresztény erők egészen a Kulpa folyóig kényszerültek hátrálni. A török a várba saját őrségett helyezett, de úgy tűnik, hogy ezután már jelentős szerepe nem volt. Mire a 17. század vége felé a császári csapatok visszafoglalták a vár már romos és elhagyatott volt, így azt nem tartották érdemesnek az újjáépítésre sem.

Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt boszniai Unamentéről és Közép-Boszniából pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. A mai Brubno benépesülése is ebben az időszakban kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 466, 1910-ben 668 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de szerb lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság többsége elmenekült. Később néhány, főként idős ember visszatért, de mára a falu a kihalás szélén áll. 2011-ben mindössze 4 állandó lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
466 595 584 673 699 668 655 712 477 536 476 335 251 175 18 4

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Határában a Zrinska gora hegységben állt egykor Brumen (Brubnó) vára. A várat valószínűleg a Babonićok építették a 13. században. Falai helyenként két méter magasságban is állnak.
  • A középkori Szent Miklós plébániatemplomból csak csekély alapfalak maradtak.
  • Vasilij Gačeša nemzeti hős emlékháza, aki itt esett el 1942. április 29-én az usztasákkal vívott harcban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. augusztus 4.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]