Dodoši (Petrinya)
| Dodoši | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44204 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 46 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 18″, k. h. 16° 17′ 02″45.305000°N 16.283889°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 18″, k. h. 16° 17′ 02″45.305000°N 16.283889°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dodoši témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dodoši falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 21, közúton 35 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 15, közúton 20 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység északi lejtőin, Vlahović, Kraljevčani és Mačkovo Selo között fekszik.
Története
[szerkesztés]Dodoši írásos formában a báni határvidék 1773-ban készített térképén bukkan fel. A település valószínűleg a 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett, amikor a török kiűzése után a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1890-ben 86, 1910-ben 512 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1949-ben Tadić brdo nevű határrészén barnaszénbányát nyitottak, melyet a sziszeki vasműbe szállítottak. A bánya sok helyi munkást foglalkoztatott, de a termelés csak 1968-ig tartott, amikor a bányát bezárták. Az elektromos áramot 1961-ben vezették be a településre, ekkor minden háztartás áramhoz jutott. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 76 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 86 | 343 | 512 | 534 | 574 | 284 | 248 | 252 | 237 | 230 | 205 | 98 | 76 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A település weboldala Archiválva 2021. június 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
