Ugrás a tartalomhoz

Struga Banska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Struga Banska
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség67 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 06′ 00″, k. h. 16° 22′ 60″45.100000°N 16.383300°EKoordináták: é. sz. 45° 06′ 00″, k. h. 16° 22′ 60″45.100000°N 16.383300°E
SablonWikidataSegítség

Struga Banska falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 42, közúton 59 km-re délre, községközpontjától 4 km-re északra a Báni végvidék déli részén, az Una bal partján, a Dvort Kostajnicával összekötő 47-es számú főút mentén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település neve a „struga” (folyómeder) főnévből származik. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Struga benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 221, 1910-ben 342 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a városokba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 94%-a horvát volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1991. július 26-án elfoglalta a jugoszláv néphadsereg, majd a Krajinai Szerb Köztársasághoz része lett. A horvát lakosságot elűzték.

A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg.

A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 115 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
221 239 245 301 314 342 365 373 356 315 297 290 278 254 161 115

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Anna kápolnája a honvédő háborúban elesett hősök emlékére épült 1995-ben.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]