Dragotina (Glina)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dragotina
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGlina
Jogállás falu
Irányítószám 44403
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség149 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság166 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dragotina (Horvátország)
Dragotina
Dragotina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 15′ 20″, k. h. 16° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 20″, k. h. 16° 11′ 00″

Dragotina (1900-ig Dragotinja) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 29, közúton 47 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 12 km-re délkeletre, a Maja középső folyásánál, a Glinát a dvori határátkelővel összekötő 6-os számú főút mentén Maja és Donji Klasnić között fekszik. Keleti részén több, 200 és 250 méter közötti magaslat, mint a Pasnovac, a Čaire, a Poljica, a Mijanovac, a Kosijerak, a Jezera és a Pajdaš található. Legmagasabb pontja a 269 méter magas Kosijerak. A termékeny talaj és az enyhe dombvidék a mezőgazdasági termelésre különösen alkalmassá teszi. Főbb településrészei: Krajačić, Zelena Ulica és Vukičevići.

Története[szerkesztés]

A falu nevének eredetére nincs kielégítő magyarázat, két valószínűsíthető változat van a köztudatban. Az egyik szerint két lánytestvér Draga és Tina alapította. A másik változat szerint a „drago ti na” azaz „evo ti draga” (itt vagy te kedves) kifejezésből származik és a katonai határőrvidék idejében itt letelepedett szabad határőrök nevezték el így. Az ókorban területén haladt át a Sisciát Seniával, azaz a mai Sziszeket Zenggel összekötő fontos kereskedelmi és hadiút. Ennek bizonyítéka a templom területén található római mérföldkő. A Dragotina név első írásos említése 1563-ból, a Glinától délre, az akkori török határ irányában fekvő települések összeírásából származik. A falu középkori létét középkori eredetű templom is bizonyítja. A mai helyén fekvő település minden kétséget kizáró első említése viszont csak 1689-ből való. Ekkor tíz család élt a településen. Az erről szóló dokumentumot ma a zágrábi káptalan irattárában őrzik. A határőrök letelepítésének előzményeként sikeres törökellenes védelmi harcok következtében 1689-re a horvát határ visszatért az Una folyóhoz. Ennek következtében Dragotina is a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be a török uralom alatt maradt Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Dragotina neve szerepel az 1703-as felkelés során a felkelők által ellenőrzött települések között. A dragotinai pravoszláv parókiát 1740-ben alapították. A négyosztályos alapiskola 1833-ban nyílt meg.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 680, 1910-ben 971 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. Ez a falu történetének legnehezebb időszaka, ugyanis az usztasák összes házát felgyújtották és 220 lakosát meggyilkolták. 1941. július 24-én és 25-én összeterelték a 16 és 60 év közötti összes férfi lakost, 158 embert és a jadovnói koncentrációs táborba hajtották, ahol kivégezték őket. 39-en a partizánharcokban estek el, közülük Ilija Španovićot nemzeti hőssé nyilvánították. További 74 lakos halt meg a háború során elterjedt tífuszjárványban. A falu teljes háborús embervesztesége mintegy 340 fő volt. A háború utáni első évek a falu újjáépítésével teltek. A helyi termelőszövetkezetet 1949-ben alapították, majd felépült a falu közösségi háza. A kezdeti fellendülés után 1953-ban a szövetkezet feloszlott. Újabb fellendülés kezdődött az 1960-as évek végén, amikor a falun átmenő főutat aszfaltozták és bevezették az elektromos áramot. Később vízvezetéket is kapott a település. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, az állattartás és a tejtermelés volt, de sokan dolgoztak a községközpontban, Glinán is. A lakosság száma már a háború óta folyamatosan csökkent, melynek oka a fiatalok elvándorlása volt. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült, csak mintegy 15 idős embert maradt itt. A bevonuló horvát csapatok néhány házat felgyújtottak. Később több, főként idős ember visszatért. A háborúnak a faluból öt halálos áldozata volt, közülük három polgári személy. A jobb állapotban maradt házakba Nyugat-Boszniából érkezett horvát családok költöztek. A szerb lakosság visszatérése 1997-től indult meg. A településnek 2011-ben 149 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
680 580 641 756 860 971 955 953 685 704 635 597 500 501 182 149

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma középkori eredetű. Az eredetileg katolikus templomot 1760-ban pravoszláv templomnak szentelték fel. Korábban is Szűz Mária mennybevétele volt a titulusa. A régi templomot 1910-ben építették át a mai templommá. 1941-ben az usztasák felgyújtották. 1988-ban újjáépítették, melyet a szomszédos Bijela Voda amerikai emigrációban élő régi lakosai jelentős összegekkel támogattak. A Vihar hadművelet során a horvát csapatok betörtek a templomba és jelentős károkat okoztak. Felújítása 2000-ben fejeződött be. A parókia épülete romokban áll.
  • Római mérföldkő, mely eredetileg a Siscia – Senia út mentén állt, ma a templom udvarán található.
  • Régi török kori őrtorony maradványai. Az épület feltehetően alul kőből, felül fából épült.
  • Régi sírkövek a temetőben.
  • Hagyományos népi építésű parasztházak a 69, 161, 163, 168, 159 és épületek 21, 72, 141,158,159, 161, 165, 165a, 166 és 177 számok alatt.
  • A nemzeti felszabadító háború elesett hőseinek és áldozatainak emlékműve.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Драготина című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.