Ugrás a tartalomhoz

Glavičani

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glavičani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44440
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség8 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Terület2,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 08′ 08″, k. h. 16° 20′ 25″45.135600°N 16.340300°EKoordináták: é. sz. 45° 08′ 08″, k. h. 16° 20′ 25″45.135600°N 16.340300°E
Térkép

Glavičani falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 39, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 11 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Zrinyi-hegység déli lejtőin fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu neve a „glavica” (fejecske) földrajzi névből származik, mely általában kisebb magaslatokat jelöl. Ilyen értelemben a név glavicaiak jelentésű jelezve, hogy a település kisebb magaslaton települt. Az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Glavičani benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 191, 1910-ben 326 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 19 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
19119116924828232628526819718714411990752619

Nevezetességei

[szerkesztés]

Mihály arkangyal tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1780-ban épült, a II. világháborúban semmisült meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]