Donji Vukojevac
| Donji Vukojevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44272 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 482 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 40″, k. h. 16° 08′ 15″45.611100°N 16.137500°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 40″, k. h. 16° 08′ 15″45.611100°N 16.137500°E | |
 | |
Donji Vukojevac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lekenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 23, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 7 km-re nyugatra, az A11-es autópálya közelében, a 30-as számú főút mentén Peščenica és Ogulinec között, a Vukomerići-dombság keleti lejtőin fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe már ősidők óta lakott, ezt bizonyítják a Donji Vukojevactól délre található ókori eredetű halomsírok. A római korban itt halad át a Sisciát Emonával összekötő római út, melynek maradványai szintén megtalálhatók a határában. Ezután területe valószínűleg évszázadokig pusztaság volt.
Vukojevac a töröknek a térségből történő kiűzése után újonnan telepített falvak közé tartozott. Neve a Vuk személynévből származik, melyet valószínűleg első lakójáról kapott. Első írásos említése 1674-ben történt.[2] 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Vukojevecz” néven szerepel. Vukojevac két településrésze csak a 19. század folyamán vált el egymástól. A településnek 1857-ben 268, 1910-ben 347 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 499 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 268 | 294 | 311 | 125 | 297 | 347 | 316 | 348 | 384 | 383 | 393 | 405 | 424 | 441 | 468 | 499 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A falutól délre a Frtić-erdőben két csoport halomsír található, melyek ókori eredetűek és az akkori Pannonia őslakosságától származnak. A legnagyobb halomsírt Turska glavának azaz Török fejnek nevezik, ennek átmérője 27 méter. A sírt kincskeresők fosztották ki. Innen jól láthatók a Sisciából Emonába menő római út maradványai, melynek nyomvonala megszakításokkal mintegy 8 kilométeres hosszúságban látható. Tisztán kivehető a mintegy 7 méter széles útfelület és a kétoldalt húzódó árok maradványa. Az ősi utat a helyiek Petrinjski putnak, azaz Petrinjai útnak nevezik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 13.)
Források
[szerkesztés]- Lekenik község hivatalos oldala (horvátul)
- Lekenik község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Bus.hr: Kulturna dobra općine Lekenik (horvátul)
