Mačkovo Selo
| Mačkovo Selo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44204 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 18 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 242 m |
| Terület | 6,59 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′, k. h. 16° 18′Koordináták: é. sz. 45° 18′, k. h. 16° 18′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mačkovo Selo falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Sziszek városától légvonalban 22, közúton 38 km-re, községközpontjától légvonalban 17, közúton 23 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinyi-hegység lejtőin, Dodoši, Tremušnjak és Miočinovići között, a Mačkovo-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A település írásos formában a báni határvidék 1773-ban készített térképén bukkan fel „Machkovo Szello” alakban. A település valószínűleg a 17. század végén, vagy a 18. század elején keletkezett, amikor a török kiűzése után a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Petrinyai járásának része lett. 1857-ben 325, 1910-ben 619 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A faluba bevonuló usztasa erők megtorlásul templomával együtt felgyújtották. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 36 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 325 | 403 | 394 | 309 | 309 | 619 | 574 | 636 | 265 | 272 | 278 | 237 | 194 | 184 | 23 | 36 |
(1910 és 1931 között az adatok a szomszédos Miočinovići lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1867-ben épült. Helyén már korábban is pravoszláv templom állt, melyet 1793-ban építettek és még ezt megelőzően is állt itt templom, amint az az első katonai felmérés 1773-as térképén is látható. 1941-ben az usztasák felgyújtották. Az újjáépítés 1962-ben kezdődött, de sohasem fejeződött be. 1990-ben egy nagy havazás következtében az 1963-ban épített tetőzete beszakadt. Ma csak az oldalfalak és a harangtorony alsó része áll. Belül azon a helyen, ahová az eső nem esik be ikonok és az egykori ikonosztáz részei láthatók elhanyagolt állapotban.
- A II. világháború áldozatainak emlékművét 1970-ben avatták.
- A Čavić-hegyen, azon a helyen, ahol a régió első partizáncsoportja letette az esküjét, 1957-ben emlékművet és három emléktáblát állítottak. Az első európai partizáneskü harminckilencedik évfordulóján, 1980-ban új emlékművet állítottak fel.[4] Az emlékmű alkotója Zdenko Kolacio urbanista és építész volt. A betonból készült, stílusában a minimalizmushoz tartozó emlékmű, elvont, egyszerű geometriai elemekkel a harcosok összefogott kezét szimbolizálja. Terjedelmével uralja az emlékpark összképét. Közelében egy félkör alakú emlékműre öt emléktáblát helyeztek el, amelyek szövege az 1941-es eseményeket írja le.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7285.
Források[szerkesztés]
- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinya község rendezési terve (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
