Kraljevčani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kraljevčani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44204
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség63 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság184 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kraljevčani (Horvátország)
Kraljevčani
Kraljevčani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 19′ 40″, k. h. 16° 17′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 19′ 40″, k. h. 16° 17′ 10″

Kraljevčani falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 19, közúton 32 km-re, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi részén, Jabukovac közvetlen szomszédságában, a Petrinjčica-patak bal partján a Cerlenac-patak torkolatánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a középkori Petrinya városának egykori területén fekszik. Nevét (kraljevčani – királyi birtokon lakók) is innen kapta, hiszen Petrinya 1240-től szabad királyi város volt. Története a török hódításig szorosan kapcsolódik a város történetéhez. Petrinyáról ismert, hogy abban az időben a mainál sokkal nagyobb területen feküdt, melyhez számos környékbeli település is tartozott, lakói pedig széleskörű kiváltságokat élveztek. IV. László uralkodása idején a város fokozatosan szlavón hatalmasságok kezébe került. 1278-tól a Gisingovac családé, majd a Babonićoké. A 14. században kezdetben még a Babonićoké, majd a Zudaroké és a Frangepánoké, végül a Frangepánok adományaként a zágrábi káptalané lett. A 16. században eleinte a város gazdasága, különösen a mezőgazdaság fejlődött, de a török veszély egyre súlyosabban nehezedett rá. A század második felében területe több mint száz évre török uralom alá került és elpusztult.

1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Kordunból és Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Kralievchany” alakban szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 253, 1910-ben 302 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 58%-a horvát, 42%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. Az első települések közé tartozott, melynek rendőrőrsét (július 15-én) a szerbek megtámadták, majd megszállták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. Augusztus 14-én az öt ott maradt idős horvát embert ( három nőt és két férfit) brutális módon meggyilkolták. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
253 243 251 261 269 302 265 313 190 209 238 189 175 151 96 63

Nevezetességei[szerkesztés]

Munkás Szent József tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. A čuntići plébánia filiája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]