Bok Palanječki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bok Palanječki
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségMartinska Ves
Jogállás falu
Irányítószám 44000
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség138 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Terület2,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bok Palanječki (Horvátország)
Bok Palanječki
Bok Palanječki
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 30′ 30″, k. h. 16° 24′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 30″, k. h. 16° 24′ 30″

Bok Palanječki (1948-ig Bok) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától 4 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre a Száva jobb partján fekszik. Tipikus egyutcás szávamenti település, melynek házai a Száva egykori árterét követő főutca mentén sorakoznak és amely máig is nagyrészt megőrizte régi arculatát. Régi emeletes faházai általában észak-déli tájolásúak és a 18. század második felében, illetve a 19. század első felében épültek. A település közepén az útkereszteződésben áll Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnája.

Története[szerkesztés]

A település neve 1228-ban „Racou locus” néven tűnik fel először.[2] Később „Rakov Bok”, majd egyszerűen csak „Bok” néven szerepel korabeli forrásokban. A zágrábi káptalan sziszeki uradalmához tartozott. A 16. század végén a török elleni harcokban, majd a tizenöt éves háborúban sok boki jobbágy is részt vett. Részesei voltak a keresztény sereg 1593. június 22-én Hasszán boszniai pasa felett aratott nagy győzelmének is. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Book” néven szerepel. A 19. században előbb rövid ideig francia, majd osztrák uralom alatt állt.

1857-ben 353, 1910-ben 377 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 138 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
353 395 358 367 358 377 373 342 350 324 292 249 207 204 160 138

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnája a falu közepén az útkereszteződésben áll. Egyhajós, négyszögletes alaprajzú épület, melyet 1752-ben építettek Terihaj zágrábi kanonok rendelkezése alapján faragott tölgyfagerendákból. Berendezésének elkészítésén zágrábi mesterek dolgoztak. Az oltár Antun Reiner szobrászművész munkája. A kápolna területét kerítés választja el az utcától.
  • Mögötte barokk képoszlop található, melyet római kőoszlopból faragtak.
  • Régi emeletes faházai általában észak-déli tájolásúak és a 18. század második felében, illetve a 19. század első felében épültek. Alapjuk többnyire téglából, de többnek az alapjában az ókori Sisciából származó kőtömbök is találhatók. A házak felső része fából épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. november 4.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]