Strašnik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Strašnik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségPetrinya
Jogállás falu
Irányítószám 44251
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség202 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság210 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Strašnik (Horvátország)
Strašnik
Strašnik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 20″, k. h. 16° 13′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 20″, k. h. 16° 13′ 30″

Strašnik falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 15, közúton 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re délnyugatra a Báni végvidék középső részén, a 37-es számú főúttól délre fekszik. A főúton Petrinya irányából Gora felé haladva Župić után kell balra lekanyarodni.

Története[szerkesztés]

A település neve már 1211-ben szerepel II. András királynak a topuszkai cisztercita apátság részére kiadott adománylevelében „Stresyche terra ad monasterium Toplica” alakban. 1355-ben „praedium Stresich”, illetve „possessio Stresych”, 1388-ban „possesio Iztrizich”, 1427-ben „possessio Ztresych” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1501-ben a Szentháromság tiszteletére szentelt templomát említik „sancte Trinitatis de Zthresewo” alakban.[2] A 16. század második felétől a 17. század végéig török uralom alatt volt. Ekkor pusztult el középkori temploma is. 1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Strasnik” néven szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 378, 1910-ben 583 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán 1991. szeptemberében elfoglalták a szerb erők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb megszállás idején teljesen elpusztult. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után mindent újjá kellett építeni. 2011-ben 202 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
378 375 343 441 519 583 505 534 485 476 429 438 377 325 242 202

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Simon és Tádé apostolok tiszteletére szentelt kápolnája a gorai római katolikus plébániához tartozik. A kápolnát 1897-ben építették a régi, 1729-ben épített kápolna helyén. 1991 szeptemberében a szerb csapatok lerombolták. A háború után teljesen újjá kellett építeni.
  • A II. világháború és a délszláv háború áldozatainak emlékműve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
  2. Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]