Šakanlije

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šakanlije
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségDvor
Jogállásfalu
Irányítószám44435
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség12 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság260 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 11′ 02″, k. h. 16° 25′ 60″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 02″, k. h. 16° 25′ 60″
SablonWikidataSegítség

Šakanlije falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 35, közúton 50 km-re délre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re északkeletre a Báni végvidék déli részén, Buinja és Jovac között fekszik

Története[szerkesztés]

A határában található kőbányát már az ókorban is használták, erre utalnak az itt előkerült leleltek. A település neve a „šaka” (marok, maroknyi) szóból, illetve az ebből képzett pataknévből ered. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a Kordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből, valamint Likából pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Šakanlija benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 519, 1910-ben 676 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. Szerb lakossága fellázadt a fasiszta horvát hatalom ellen, sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a fasizmus áldozatainak emléktábláját 1958-ban avatták. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 32 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
519 606 623 745 770 676 646 685 635 687 627 522 321 196 30 32

(1900-ig Jovac lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Jovac és Šakanlija háborús áldozatainak emléktábláját 1958-ban avatták.
  • A határában fekvő kőbánya területén ókori leletek kerültek elő.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]