Mikleuška

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mikleuška
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségKutenya
Jogállás falu
Irányítószám 44320
Körzethívószám (+385) 44
Népesség
Teljes népesség140 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mikleuška (Horvátország)
Mikleuška
Mikleuška
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 32′ 50″, k. h. 16° 43′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 50″, k. h. 16° 43′ 30″

Mikleuška falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Kutenyához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 28, közúton 35 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység szőlőültetvényekkel és erdővel borított déli lejtőin, az azonos nevű patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Mikleuška területe az itt feltárt régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott. A falutól 1 km-re északra a Monoszlói-hegység déli lejtőin kiemelkedő platón egy történelem előtti település egy részét tárták fel. A település a neolitikumtól az ókor kezdetéig folyamatosan lakott volt. A leletek a vučedoli kultúra jellegzetességeit viselik magukon, de rajtuk kívül számos bronzkori cserép is előkerült. A Monoszlói-hegység Dugačko brdo nevű magaslata alatt, a Kamenjača-patak szorosának egyik nehezen megközelíthető részén találhatók a 13. században épített, Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos kolostor maradványai. A kolostort 1295-től említik és 1351-ig a csázmai káptalantól több kiváltságban részesült. A kolostor templomába számos korabeli nevezetes nemesi család tagja temetkezett, akik szintén elhalmozták adományaikkal. Az épületegyüttes a korabeli források szerint még 1571-ben is állt. Valószínűleg nem sokkal később elpusztította a török, mert ezután már nem említik.

A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Miklauska” néven szerepel. A településnek 1857-ben 572, 1910-ben 791 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 77%-a szerb, 14%-a horvát nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 140 lakosa volt.

Népesség[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
572 584 602 673 778 791 910 762 741 666 642 355 295 223 155 140

(1961-ig a szomszédos Ciglenica lakosságát is ide számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falutól 1 km-re északra a Monoszlói-hegység déli lejtőin található a Gradina Marić régészeti lelőhely. A Kamenjača-patak északnyugati oldalán emelkedő erdővel benőtt platón egy történelem előtti település középső részét tárták fel. A feltárások 1964 és 1990 között történtek és arra az eredményre vezettek, hogy az itteni település a neolitikumtól az ókor kezdetéig folyamatosan lakott volt. A legértékesebb leleteket a szakemberek a vučedoli kultúrának tulajdonították, mely központ területéről nyugati irányban idáig is elért. A lelőhelyen félig földbeásott házak nyomait, a települést övező védelmi rendszer részeit és számos cseréptöredéket találtak. Ezek a vučedoli kultúra jellegzetességeit viselik magukon, de rajtuk kívül számos bronzkori cserép is előkerült. Sajnos a leletek egy része a közeli kőbánya művelésének esett áldozatul.
  • A Monoszlói-hegység Dugačko brdo nevű magaslata alatt, a Kamenjača-patak szorosának egyik nehezen megközelíthető részén találhatók a Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos kolostor maradványai. A kolostort a 13. század közepén alapították. Temploma egyhajós épület volt hosszúkás, négyszögletes hajóval és négyzet alaprajzú, sokszögzáródású szentéllyel. A régészeti leletek alapján keresztboltozatos mennyezete volt. A nyugati oldalon talált kapuzat megmaradt részei késő gótikus stílusra utalnak. Az épület a legrégibb pálos kolostor volt a térségben.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]