Solt (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solt
A szociális otthon légi felvételen
A szociális otthon légi felvételen
Solt címere
Solt címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBács-Kiskun
JárásKalocsai
Jogállás város
Polgármester Kalmár Pál
(Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 6320
Körzethívószám 78
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség 6361 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség47,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület132,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Solt (Magyarország)
Solt
Solt
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 48′ 03″, k. h. 19° 00′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 03″, k. h. 19° 00′ 15″
Solt (Bács-Kiskun megye)
Solt
Solt
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Solt weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Solt témájú médiaállományokat.

Solt (németül: Scholt, horvátul Šolta)[3] város Bács-Kiskun megyében, a Kalocsai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

  • A Duna folyam középfolyásának bal partján elterülő solti lapályon fekszik, észak-déli irányban. Apostag, Dunaegyháza, Dunaföldvár, Bölcske, Harta, Dunatetétlen, Fülöpszállás, Szabadszállás és Újsolt közelében. Területén keresztezi egymást az 51-es és az 52-es főút.
  • Területe földtanilag a föld legfiatalabb hegységrendszerébe, az eurázsiai hegységrendszerbe illeszkedik. A települést sík területek és alacsony dombok veszik körül.
  • Tanyavilága kinyúlik kelet felé. Északnyugati részén erdős, gyümölcsfákkal, szőlővel borított domb emelkedik ki, a Szőlőhegy.
  • Felszínének kialakulásában a levantei ópleisztocén süllyedék játszott jelentős szerepet, mint az ősi Duna első erózióbázisa. Domborzata alföldi viszonylatban változatosnak mondható.

Története[szerkesztés]

A honfoglalás idején Solt területét Árpád fejedelem foglalta el, majd halála után fiának, a fejedelmi méltóságot is betöltött Soltnak, a település névadójának szálláshelye volt.

A középkorban Fejér megye solti székeként tartották nyilván. A XI–XIII. században a kalocsai érsekséghez tartozott, 1384-ben szerepelt először városként.

Solt virágzását a török hódoltság megakasztotta, ezután már csak faluként említették. 1715-ben visszanyerte mezővárosi rangját. fontos dunai átkelőhely szerepének köszönhetően, majd a kiegyezést követően közösségé minősítették vissza.

Leírás a településről a 18. század végén:

"Magyar Mezőváros Pest Várm. a’ tőle nevezett járásban, földes Ura Bosnyák Uraság, lakosai reformátusok, fekszik D. Vecséhez, ’s Hartához is 1 1/2 mértföldnyire; határja 3 nyomásbéli, földgye térséges, tiszta búzát, kétszerest, árpát, zabot, szénát terem, szőleje a’ Duna felé szép hegyen van, ’s meglehetős veres bort terem; nádgya elég van, ’s a’ szőlők között szép erdeje, bővelkedik borral, náddal, gabonával, ’s külömbféle marhákat, és lovakat is szép számmal nevelnek, gyümöltsöt bőven terem, házaikat kézi munkával tsináltt dombokra építik az áradások ellen; nevezetes jó pintzék találkoznak itten." 
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)

Az egykori Solt-szék – amelynek 1950-ig központja volt – a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevében is élt. Solt fontos átkelőhely volt, melynek védelmére a Rákóczi-szabadságharc alatt sáncot is emeltek itt a kurucok. Az 1930-as években felépült Duna-hidat a második világháborúban felrobbantották a német csapatok; az 50-es években épült fel a jelenlegi híd. Határában az Alföld hajdani löszfelszínének két tanúhegye maradt meg, a Solti-halom (125 m) és a Tétel-halom (114 m).

A városi címet 1997-ben kapta meg újra.

A településhez kötődik az aranykulcs legendája, mely szerint a város IV. Bélától két aranykulcsot kapott, amiért lakosaik elbújtatták őt, az akkor még túlnyomórészt mocsaras, lápos vidéken a tatárok elől. A kulcsokat a református templom tornyában őrizték, ami azonban egy villámcsapás következtében leégett, a kulcsok elolvadtak és eltűntek. Írásos bizonyíték nincs arról, hogy a kulcsok tényleg léteztek, de a település címere őrzi őket.

Régészetileg kiemelkedő jelentőségű a Tételhegy,[4] melynek területe a bronzkortól a XVI. századig lakott volt. Kedvező fekvése miatt többször is a régió központi helye lehetett. Az első régészeti emlékekre az 1860-as években bukkantak, amikor egy kápolna maradványait találták meg. 2005-től Szentpéteri József régész vezetésével végeztek kutatásokat a területen. Feltárták a középső bronzkori Vatya-kultúra (Kr. e. 1700–1350) népének egykori településmaradványait és temetőjét, ezen kívül a késő bronzkori urnamezős kultúra népességének földvárát, illetve római faragott köveket. Egyes feltételezések szerint a Tételhegy késő avar kori uradalmi központ Kr. e. 613–614-ből származó, Heraclius Contstantinus bizánci császár által vert bronz érme. 1951-ben a Tételhegytől északra három avarkori sír került elő, 2013-ban pedig a síroktól nem messze egy késő avar kori település maradványait tárták fel. 1907-ben honfoglalás kori temetőt is találtak a területen, melynek leleteit a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

A 2005–2013 között végzett ásatások során feltártak egy Árpád-kori templom körüli temető 126 sírját, valamint Árpád-kori településnyomokat. 2007–2009 között a hegy északnyugati részén XIV–XVI. századi templom maradványai kerültek elő. Tétel és Solt mindig külön településként szerepel az írásos emlékekben. Egy 1496-ból származó irat szerint Tétel Parlagi Pál és László fiainak egykori családi birtoka volt, majd 1478-ban I. Mátyás kezébe került. A XVI. században a település elpusztult, melynek bizonyítéka számos égett, kormos betöltődésű gödör. A török hódoltság idejére a Solt környéki települések közül egyedüliként Tétel néptelenedett el, és lett később Solt része.

Népesség[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,1%-a magyarnak, 5,4% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,9%, református 24,6%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 20,4% (26,9% nem nyilatkozott).[6]

Földrajza, élővilága[szerkesztés]

Solt domborzati adottságai alföldi viszonylatban változatosnak mondhatóak. A település a solti lapályon fekszik. A síkság a Duna által feltöltött terület, amelynek rossz lefolyási viszonyai csatornázással javították. A csatornák öntözésben is szerepet játszanak. A területen több parti dűne található, melyeket a helyiek „domboknak” vagy „hegyeknek” neveznek. Ezeknek fő alkotója a lösz, így lett alkalmas a vésett pincék kialakítására és így készültek el a ma is megtalálható, égetett belterű lösz pincék.

A Solt határától keletre található, 110 hektár kiterjedésű Solti ürgés gyep a Natura 2000 európai ökológiai hálózat része. A kiemelt jelentőségű természet.megőrzési területen európai jelentőségű fajok és élőhely típusok találhatóak. A területen a közönséges ürgék kedvelt élőhelye, 250-350 egyednek ad otthon.

Kiemelkedő jelentőségű természeti érték a településtől keletre fekvő területen a 3905 hektár kiterjedésű szike tóláncolat. A Felső-kiskunsági szikes tavak a Duna-Tisza közének legnagyobb tóláncolata. A szikes tavak részei az alföld egyik zöldtengelyét adó, 130 km hosszan elterülő lápos, mocsaras rendszernek, melynek északi felét a Csepeli- és Solti-síkságon Turján vidéknek, déli felét a Kalocsai-Sárköz területén Őrjegnek neveznek.

A szikes tavak jellemezően nagy kiterjedésű, sekély mélységű (általában 1 méter alatti) tavak. A tavak sótartalma nyáron megemelkedik, és a nagyobb mértékű párolgás következtében kiszáradnak. Ekkor a visszamaradó karbonátiszap kő keménnyé szikkad, és a felszínén kivirágzik a sziksó. A tavakat körülvevő szikes gyepeken a költő fajok jelentős állománya van a gulipánnak és a küszvágó csérnek.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Vécsey-kastély. Az 1826-ban, késő klasszicista stílusban épült kastélyt I. Ferenc császár adományozta Vécsey Ágoston grófnak, akinek egyik fiát, Vécsey Károly tábornokot az 1838/49-es szabadságharc után a 13 aradi vértanú közül utolsónak végeztek ki. A család elköltözése miatt a római katolikus egyháznak adományozta a kastélyt, melyet 1983-ban államosítottak és a ma is működő városi könyvtárat alakították ki benne. A kastély parkjában állítottak emléket a II. világháború áldozatainak tiszteletére, Kiss József alkotásával. Szintén az ő műve az 1849-ben elesett három honvéd síremléke. A parkban továbbá megtalálható számos emlékmű, köztük az "56-os forradalom emlékmű", az 1919-es vörösterror áldozatainak emlékműve is és egy honfoglalási emlékoszlop is.
  • Római katolikus templom. A ma látható templom egy 1870-ben felszentelt kápolna, 1904-es kibővítésekor született meg. A Mária Neve tiszteletére felszentelt templom több átalakításon és felújításon ment keresztül az évtizedek alatt, aminek eredményeképp nagyon eklektikus stílusúvá vált. A legutóbbi, 2014-es felújítás alkalmával azonban egy új, modernebb, ám az ősi gyökerekhez visszanyúló templombelső kezdett el épülni, ami egyúttal utat nyit további, ebben a stílusban történő felújításához. Udvarát a felújításnak köszönhetően pihenőpark és egy Szent Jakab-szobor díszíti, mely a már helyben élő Agárdi Kovács Attila keze munkáját dicséri, ahogyan a jelenlegi oltárkép is.
  • Református templom: 1790-ben nyerte el mai formáját, egy már meglévő román kori templom átalakításával, kibővítésével. Az építkezéshez a Tétel-halomról idehordott római köveket is felhasználták. A templomkertben egy világháborús és egy trianoni emlékmű állít tiszteletet a hazáért.
  • Pincemúzeum - 1980-ban alapították. A múzeum egy népi műemlékké nyilvánított berendezett pinceépületben található, szőlészeti- és borászati eszközöket mutat be. Legértékesebb része a 12 szőlőprésből álló gyűjtemény.
  • Meleg-hegyi pincefalu. A 600–700 pincéből álló pincefalu 2001 óta élvez védettséget. A pincék között, a zsidó temetőhöz közel egy zarándokkilátó épült 2014-ben.
  • Szent László tér és a hozzá kapcsolódó szabadtéri Árpád-kori témapark. A tér középpontját egy a Magyar Zarándokút fejlesztése által létrehozott zarándokkapu uralja, mellette helyet adva Szent László király kőszobrának, mint Solt város védőszentjének. A szabadtéri kőszobrot szintén Agárdi Kovács Attila alkotta, míg a témaparkban látható fa plaketteket, Csepeli István, dunaföldvári művész. Az „Árpád fejedelemtől Szent László királyig” nevű tematikus park, az oly sok tó egyike mellett egy sétánnyal vezet végig a két személy közötti uralkodókon, példaképként tisztelhető személyeken.
  • Rádióadó
  • Magyarország első vasbeton hídja a református templom mellett. Az országos műszaki emlék címmel bíró hidat 1889-ben, Zoltán Győző királyi mérnök kezdeményezésére és vezetésével építették meg.
  • Révbéri lovascentrum
  • Tételhalmon fekvő egykori fejedelmi központ.[4]
  • Teleki Sándor-kastély. Révbérpuszta déli részén található kastélyban ma étterem és szálloda működik. Teleki Sándor, gróf Teleki Gyula, római magyar nagykövet fia volt, aki Solt-Révbérpuszta nevű településrészen alakította ki uradalmát, melyet fiára hagyott. Fia, a birtok központjában, Kalimajorban emelte kastélyát 1922-24-ben.[7]
  • Magyar Zarándokút solti szakasza[8]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Solt települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)
  4. a b Tételhegy Alapítvány. www.castrumtetel.hu
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. www.nepszamlalas.hu
  6. Solt Helységnévtár
  7. Teleki Sándor-kastély. www.telekikastely.eu
  8. Magyar Zarándokút. magyarzarandokut.hu

További információk[szerkesztés]