SStB Vindobona
SStB Vindobona | |
SStB Vindobona | |
Pályaszám | |
SB 899 | |
Általános adatok | |
Gyártó | WRB |
Gyártásban | 1851 |
Darabszám | 1 db |
Műszaki adatok | |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 948 mm |
Mereven ágyazott tengelyek távolsága | 4 741 mm (2 291 mm) |
Teljes tengelytávolság | 4 741 mm (n. a.) |
Szolgálati tömeg | 47,20 t |
Tapadási tömeg | 47,20 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | D n2 (C2' n2) |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 448 mm |
Dugattyú lökethossza | 579 mm |
Gőznyomás | 8,5 at |
Tűzcsövek | |
Száma | 286 |
Hossza | 3 372 mm |
Rostélyfelület | 1,59 m² |
Csőfűtőfelület | 176,2 m² (lángjárta) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SStB VINDOBONA egy tehervonati gőzmozdony volt a Südliche Staatsbahn-nál (SStB). A mozdonyt az 1851 évi Semmering-versenyre[1] építette a Bécs-Győr Vasút Mozdonygyára (Win-Raaberbahn, WRB) Bécsben. További három mozdony vett még részt a Semmeringbahn versenyen, az BAVARIA, az SERAING és az NEUSTADT.
Története
[szerkesztés]A „VINDOBONA“ eredetileg C tengelyelrendezéssel készült. A mérlegeléskor azonban kiderült, hogy az első tengely terhelése meghaladja a versenyben előírt értéket, így az első tengelyek közé egy további tengelyt építettek be. Az utolsó kerékpár a tűztér mögé került.
A versenyben a teljesítménypróbákon a mozdony minden paraméternek megfelelt, de a felvonultatott négy gép közül a leggyengébb volt, így csak a negyedik helyen végzett. Az állam 8000 (arany)dukátért vásárolta meg.
A versenyen elért szerény eredmény ellenére, amit John Haswell ezzel a mozdonnyal elért, mely első konstrukciója volt, úttörő újításokat valósított meg, melyek például szolgáltak a további hegyi gőzmozdonyok építésénél. Így például Haswell felhasználta azt a tényt, hogy ha egy mozdony üresen fut és a vezérlés ellenmenetbe van állítva, levegőt szív be és sűrít mintegy fékként. Később a Riggenbach ellennyomásfék is Haswell ezen elfeledett találmányának tökéletesítése.
A korai mozdonyok között a VIROBONA belső tűztérmennyezetének tartóhorgonyait csavarokkal helyettesítették. Ez a megoldás később gyakran Belpaire tűzszekrény név alatt alkalmazták.
Amikor kiderült, hogy a VINDOBONA nagy merev tengelytávolsága ívben erősen rongálja a síneket, Haswell a hátsó tengely helyett egy kéttengelyes forgóvázat alkalmazott, de nem a szokásos módon, amikor a két tengely közötti csapon fordult el, hanem egy vonórudat szerelt fel, melynek forgáspontja messze elöl volt. Eltekintve a visszatérítéstől, ez ugyanaz volt, mint amit 1857-ben Amerikában Bissel-alvázként szabadalmaztattak.
Ezelőtt az átépítés előtt Haswell már változtatott a kazánon. A gőzteret kicsinek találta ahhoz, hogy megfelelő száraz gőzt termeljen, Haswell ezért még két gőzdómot rakott fel, egyet az állókazánra és egyet a hosszkazánra a kémény mögé. Ezeket egy csővel összekötötte az eredeti gőzdómmal. Ezzel a gőztér jelentősen megnőtt, így a gőz anélkül jutott el a szabályzóhoz, hogy a víztükörrel érintkezett volna, s így nem tudott onnan vizet elszakítani. Később szinte valamennyi osztrák mozdonyon ezt, vagy ehhez hasonló gőzdómelrendezést használtak.
A VIROBONA még ezekkel az átalakításokkal sem felelt meg a Semmeringbahni üzemre. A kis kerekek, a kazán ovális keresztmetszete és a kis tapadósúly végül oda vezetett, hogy a mozdonyt elbontották. A kazánját még néhány évig a Laibach-i műhelynél fűtőkazánnak használták.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ 6,26 km hosszú próbapálya: Payerbach – Eichberg között. 20 próbamenet minden részt vevő mozdonynak 1851. augusztus 20. és 1851. szeptember 16. között. – Lásd: Sanzin: Der Einfluß des Baues der Semmeringbahn, S. 336 f.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Vindobona című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.
További információk
[szerkesztés]A típus története számokban (német nyelven)
Irodalom
[szerkesztés]- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978, ISBN 3-900134-40-5